Zsilinszky Mihály: Lónyay Zsigmond és a nagyszombati béketanácskozmány 1644–45-ben. Budapest 1886. (Értekezések a történelmi tudományok köréből XIII. kötet. I.)

I. Adalék Pannónia történetéhez Antoninus Pius korában. Hampel József 1. tagtól.

A magánügyekre vonatkozó pontok nem okoznak nehézséget, ha ő felsége a megyék kívánságát teljesíti. A megyék ragaszkodnak a fejedelemhez, a mint azt az ónodi országgyűlésen is kijelentették. Az állapotok részletes lefestese után jelenti, hogy a további torzsalkodásnak annyival is inkább véget akart vetni, mivel nála van a franczia király, királyné és parlament követe, a ki sürgeti a szövetség megkötését. De ő elébb tudni akarja: hajlandó-e a nádor a magyar felvidéki rendek kívánságát teljesíteni, vagy nem? A míg erre határozott választ nem kap, addig függőben tartja a franczia követnek adandó válaszát. 0 mindent megtesz a béke fentartására, de ha ez nem sikerül, adjanak számot róla azok, a kik okai »s bennünket is hamisan gyaláznak, s ellenünk imide-amoda leveleket Írogatnak . . . .« Ez utóbbi szavak a nádorra vonatkoztak, a ki a fejedelem ellen néhány gyalázó levelet irt a vármegyékhez. * Midőn Lónyay közölte a nádorral urának fentebbi levelét, az nem hitt a francziákkal kötendő szövetség lehetőségében és tagadólag válaszolt minden pontban. Most már csak a Bártfára hivott rendektől függött minden. IX. A gyűlés február 12-ikén megnyittatván, mindenek előtt felolvasták a nagyszombati követek válaszát az ónodi gyűlés határozataira vonatkozólag. Klobusiczky András társai nevében köszönetet mond a rendeknek elismerő szavaikért. Ezután még inkább ösztönözve érzik magokat az eléjök tűzött feladat megoldására. Bemutatják a császári követeknek január 8-ikáról kelt iratát és az arra adott feleletöket. Ez utóbbiban kijelentik, hogy ők nem disputatiókra, hanem végezésre jöttek oda. Minthogy pedig tudják, hogy még tovább teendő észrevételeikre mi lenne a válasz, azért úgy Ítélik, hogy e vitatkozásnak nincs más birája az istennél és a fegyvernél. Felhívják ennél fogva a rendeket, hogy addig is, míg a harcz újra kitörne, figyelmeztessék a nádort, viseljen gondot hazájára. Ok is figyelmeztették; el is