Zsilinszky Mihály: Lónyay Zsigmond és a nagyszombati béketanácskozmány 1644–45-ben. Budapest 1886. (Értekezések a történelmi tudományok köréből XIII. kötet. I.)

I. Adalék Pannónia történetéhez Antoninus Pius korában. Hampel József 1. tagtól.

Lónyay e komoly kérdésekre kedélyes hangon válaszolá: egyesülni fogunk a közelgő svédekkel, elfoglaljuk Pozsonyt és elvesszük a koronát! De hiszen, monda Eszterházy, a koronát nem kapjátok meg »quia jam arx Posoniensis sursum deorsum esset inversa.« Végre deczember 18-kán hozta Lónyay a fejedelemnek e hó 5-kén kelt levelét, melyben az a hadi állapotok megnyugtató elbeszélése után azon meggyőződésének adott kifejezést, hogy palatinus uram akkor sem kötné meg a békét a jövő tavaszig, ha minden kedve szerint történnék. Ot csak fegyverrel lehet capacitálni. Helyesli követeinek a vallás ügyben eddig adott válaszait. Lónyayt egy külön magán levélben értesíti külföldi viszonyainak kielégítő voltáról. Ezen értesítések után a fejedelem követei a nádornak adandó Írásbeli válasz szövegezéséhez fogtak, midőn ebéd után egy szolga azon szomorú hírrel érkezett meg, hogy Lónyaynak neje meghalt. Lónyay e lesújtó hír hallatára visszavonult s engedélyt kért urától a hazamenetelre; de első fáj dalmának enyhültével harmadnapon ismét megjelent a tárgyalásokon s deczember 21-ikén tartott nyilvános ülésen már ő végezte a szokásos üdvözlést. Elébb felsorolta a halasztás okait, azután pedig átadta az írásbeli választ, mely lényegileg megegyezett az eddigiekkel. Ugyanis a császáriak kemény iratának bevezető szavaira, melyekben a felvidéki rendek küldötteinek jogosultságát vonják kétségbe, azt felelték a fejedelem követei, hogy nincs törvény, mely bármely ő felségéhez szóló folyamodványnak útját állana. A felvidéki vármegyék és városok az ottani főurakkal és nemesekkel egyetemben fordultak ő felségéhez; attól felhatalmazást nyertek arra, hogy követeiket kiküldhessék, a kik általános menevédet is nyertek. Hogy ezt most ő felségének követei nem ismerik el, azon csak csodálkozni lehet. Azon vádjok sem áll a császáriaknak, mintha ellenfeleik a jobbágyokat egyforma jogokkal akarnák felruházni a városi polgárokkal, vagy mintha a parasztoknak a többi rendekkel egyenlő kiváltságokat és szabadalmakat akarnának adni. Megelégesznek az-