Zsilinszky Mihály: Lónyay Zsigmond és a nagyszombati béketanácskozmány 1644–45-ben. Budapest 1886. (Értekezések a történelmi tudományok köréből XIII. kötet. I.)

I. Adalék Pannónia történetéhez Antoninus Pius korában. Hampel József 1. tagtól.

»liát miért bontotta fel Kegyelmed estve ?« A lenéző hangra vonatkozólag pedig megjegyezte, hogy a császárt nem lehet összehasonlítani a fejedelemmel, sem annak küldötteit a fejedelem küldötteivel! »Uli sunt theologi, philosophi, juris consulti, practici politici!« De mik a fejedelem követei? — íme, miért nem lehet az egyezség! A tisztán politikai és katonai kérdésekben hamarébb jöttek volna egyességre. De a vallás dolgában az összes papság, sőt még a római pápa is nyomást gyakorolt a császári követekre. Innét van, hogy ezek a vallás dolgában való végzést minden áron az országgyűlésre kívánták elhalasztani. De a fejedelem részéről is forogtak fenn nehézségek. Nem annyira a kivánt birtokokra nézve, miben hajlandó volt engedni, hanem a külföldi szövetségesekkel és a felvidéki rendekkel való viszonyában; minél fogva követeinek soha sem adhatott teljes felhatalmazást. Az alkudó követeknek minden kis engedményért külön felhatalmazást kellett kérniök tőle. Lónyay e nehézséget felemlítette a fej edelem előtt, » Azért kell késlelnünk — úgy mond — választételünket, hogy cessiót semmiben nem tudunk tenni Nagyságod híre nélkül, mert az országbeliek instructiója az, hogy egy körömnyire se menjünk el iustructiónk mellől, az ki lehetetlen.« A fejedelem maga is belátta Lónyay szavainak igazságát ; de nem tehetett máskép. Érdektársait az alkudozásoknál nem mellőzhette. Ezen kényes helyzet daczára Lónyay erélyesen küzdött a fejedelem ügyének érdekében. Deczember 4-kén tartott nyilvános ülésben kifejezte fájdalmát a császáriak legutolsó nyilatkozatának keménysége és lenéző modora felett. És midőn vele szemben a nádor azt vitatta, hogy az egyedül helyes modor és hogy a tartalom maga megczáfolhatatlan, melylyel még Lónyayék is meg lehetnének elégedve: akkor azt válaszolá, hogy ha most nem folyna is háború, ezen nyilatkozat következtében az ő küldői kénytelenek lennének fegyvert fogni. Az érsek értesülvén e nyilatkozatról, más nap hivatta Lónyayt s meg akarta őt győzni a nyilatkozat üdvös voltáról. — Lám, monda, mennyi cencessiót tettünk nektek! Hát