Zsilinszky Mihály: Lónyay Zsigmond és a nagyszombati béketanácskozmány 1644–45-ben. Budapest 1886. (Értekezések a történelmi tudományok köréből XIII. kötet. I.)

I. Adalék Pannónia történetéhez Antoninus Pius korában. Hampel József 1. tagtól.

val és jövedelemmel bírjanak. De tegyük fel, bogy a parasztoknak külön engedélylyel megadatott a szabadság, bogy saját vallású papot tartsanak, ebből nem következnék egyéb, mint bogy ba e szabadsággal élni akarnak, bírhatják ugyan a papot, de azt a magok zsebéből fizessék, ne pedig azon jövedelmekbőL melyeket az első alapítók a katholikus lelkészeknek hagytak, és a melyekhez nem a parasztnak, hanem a földesúrnak mint kegyúrnak van joga. Ily esetben is alkalmazni kellene azon kikötést, hogy a prédikátorok ne merészeljenek éles szavakkal prédikálni azon földesurak ellen, a kiknek birtokán laknak, különben állásuktól elmzdíttatnak. Ha ez ellen a fejedelmi követeknek kifogásuk van, ám halasztassék a törvénymagyarázat az illetékes országgyűlésre. A templomokat illetőleg azt mondják a fejedelem követei, hogy mivel azokat több helyen a katholikus kegyurak magok számára foglalták el a zsellérektől, ez által nagyon megsértetett az ő vallásuk szabadsága. De a dolog másképen áll. Mert az ország összes törvényeiben egy sincs olyan, mely a parasztnak, a katholikus földesúr sérelmével, templomhoz való jogot adott volna. A mi a gyakorlatról mondatik, az nem a templomok, hanem a vallás gyakorlatára vonatkozik; mert Mátyás magyarázó diplomája szerint is a templomok csak a karoknak és rendeknek engedtettek, mert csak azok birnak kegyúri joggal. De csak a katholikus vallás sérelme nélkül, mint az a bécsi békekötés 1. pontjában áll, a parasztokról semmi említés sincs. Nincs tehát olyan törvény, mely a jobbágyoknak a templomok használatára jogot adna. Különben is az ország régibb joga szerint a parasztnak a földesúr birtokán munkadiján kívül semmije sincs. Minél fogva, ha a katholikus földesurak a magok birtokán elfoglalják a templomokat, ezzel sem a vallás szabadságát nem sértik meg, sem jogtalanságot nem követnek el, hanem élnek saját kegyúri jogaikkal. Végűi a temetők és harangok használatára nézve hajlandók fentartani a jelen gyakorlatot. Ha azonban a fejedelem követeinek e részben valami kívánni valójok van, azt az egyetemes országgyűlés el fogja intézni. Azon kívánság felett, bogy azon sérelmek, melyeket »az evangélikus rendek« az 1638-diki országgyűlésnek benyújtót-