Zsilinszky Mihály: Lónyay Zsigmond és a nagyszombati béketanácskozmány 1644–45-ben. Budapest 1886. (Értekezések a történelmi tudományok köréből XIII. kötet. I.)

I. Adalék Pannónia történetéhez Antoninus Pius korában. Hampel József 1. tagtól.

vábbá az ország végvidékén, úgy szintén a városokban és falvakban, azoknak, a kik azt önkényt és szabadon elfogadni akarják, mindenütt szabad legyen és senki bármily állású legyen is, vallásának szabad gyakorlatában sem ő felségétől, sem bármely más földesuraktól semmiképen és semmi ürügy alatt meg ne báboríttassék és ne akadályoztassék. Ezen biztosított szabadság megsértésével történt, hogy a jobbágyok földesuraik által nem a törvényben hangsúlyozott önkénytes elfogadás, hanem önkényes kényszer által, bírságolás és más erőszakos módon kényszeríttetnek oly vallásra, oly szertartásokra és oly parochialis fizetésekre, mely eklelkiisnieretökkel meg nem egyezők. Minthogy pedig a szabadság fogalma minden kényszert kizár, az említett országos végzések szerint úgy kellene a bajon segíteni, hogy minden efféle erőszakosság és-háborgatás megszüntettessék és minden kényszerített jobbágynak önelhatározására bizassék a vallás megválasztása. Ehhez járul még, hogy a parochiájokból elzaklatott és jövedelmeiktől megfosztott protestáns lelkészeket egyházaikból száműzni akarják. Minthogy pedig világos, hogy a vallás szabad gyakorlata lelkészek és szentségkiszolgáltatás nélkül nem lehetséges: kétségtelen, hogy ott megzavartatik a vallás szabad gyakorlata, a hol annak folytatására szükséges eszközök elvétetnek. Ezen sérelem megszüntetésére igazságos lenne, ha az elűzött prot. lelkészek, vagy azok helyett az ő vallásukhoz tartozó más lelkészek az elszedett régi parochiákba visszamenjenek, szokott jövedelmeiket élvezhessék, s egyházi hivatalukat szabadon gyakorolhassák. Utolsó panaszuk e részben, hogy a földesurak nemcsak paplakokat, hanem templomokat is elszednek az evangélikusoktól s megtiltják nekik a temető és harangok használatát. Miből következik, hogy a szabad vallás-gyakorlat helyétől és módjától megfosztva, a törvényhozás idején fennállott szabadságukat nem élvezhetik. Minthogy pedig az efféle új változtatások nem maradhatnak, a szabadság gyakorlására a végzések erejénél fogva megkívántatik, hogy a vallásgyakorlat a templomok látogatásának, harangok és temetők használatának azon módjára vitessék vissza, melyben az 1608-ki törvény keletkezésekor volt, s minden bárki által és bármiképen eddig elfoglalt temp-