Zsilinszky Mihály: Lónyay Zsigmond és a nagyszombati béketanácskozmány 1644–45-ben. Budapest 1886. (Értekezések a történelmi tudományok köréből XIII. kötet. I.)

I. Adalék Pannónia történetéhez Antoninus Pius korában. Hampel József 1. tagtól.

Lónyay tanuja volt e vitáknak, és kétséget nem szenved, hogy azok mély benyomást gyakoroltak lelkére. Mert a viták befejezése után tényleges üldözés következett, melynek Péchy Simon, az új zsidózó felekezet feje is áldozatául esett. IJgy látszott, mintha Magyarországon és Erdélyben a közügyek élén álló férfiak a vallási fanatismus korát akarták volna előidézni. A mit Erdélyben tettek a reformátusok a judaizáló unitáriusokkal, ugyanazt tették Magyarországon a katholikusok az evangélikusokkal. Mindenütt üldözés, mindenütt elégedetlenség volt látható. II. Magyarországban gyorsan közeledtek a válság évei. Ferdinánd kormánya fejét vesztette: még azon intézkedései is balul ütöttek ki, melyekkel segíteni akart. A király látván bécsi tanácsosainak kapkodását, Eszterházy nádor tanácsát kérte ki. Ez a törvények szigorú végrehajtását és a sérelmek orvoslását sürgette. A hazafiak megnyugtatása — úgymond — legjobb szer a török és az erdélyi fejedelem ellen. Ez utóbbiról azt mondja, hogy csak úgy fog merni föllépni, ha az elégedetlen magyarok hozzája fognak csatlakozni. A nádornak igaza volt. Rákóczy valóban csak akkor kezdett a külföldi fejedelmekkel alkudozni, mikor látta, hogy a magyarok, a hazájokban rendszeressé vált vallási üldözések és alkotmánysértések miatt, készek őt segíteni. — Nein egyszer felemelte figyelmeztető szavát s a nádorral egyaránt követelte a sérelmek orvoslását Ferdinándtól. De ez a papság tanácsát követte. A háború kitört. Rákóczy külön manifestumban adta elő fegyverfogásának okait. Sok volt abban olyan, a mit Eszterházy is követelt urától. De mivel a bécsi udvar nem engedett, azon különös tünemény adta elő magát, hogy a majdnem egyet kivánó, de ellenkező táborhoz tartozó két férfiú egymás ellen volt kénytelen fegyvert fogni. Ferdinánd seregeinek vezetését Eszterházyra bizta. Eleinte Rákóczynak, majd a nádornak kedvezett a szerencse. Lónyayt ott látjuk a fejedelem táborában; elébb karddal kezében, a csatatéren később a békealkudozások élén.