Zsilinszky Mihály: Miről van szó? Válaszul némely támadásokra. Budapest 1908.

nak — és a nemkatholikus felekezetek még mindig csak megtűrt állapotban tengődnek, holott királyilag szentesített törvény parancsolja, hogy vallási tekintetben a tökéletes jogegyenlőség és viszonosság állíttassák helyre. Ezt a kérdést, mint úgynevezett „kényes" kérdést, évtizedről-évtizedre félrelökik az államférfiak, annak tudatában, hogy a többségben levő katholikusok soha sem fognak hódolni a XIX. és XX. század eszméinek. Méltóztassék megfigyelni, hogy a magyar vallás- és közoktatásügyi miniszterek — a kik a fennálló balvélemény szerint csak katholikus vallásúak lehetnek — milyen, gondosan kerülik ezeket a nemkatholikus szavakat: „jogegyenlőség és viszonosság!

u Volt olyan miniszterünk is, a ki nyíltan kimondta, hogy ezt a két szót nyilvánosan sohasem fogja kiejteni, a míg miniszter marad! Miért? Azért, mert akkor a kath. főpapokkal kellene háborúba keverednie, a hol — nézete szerint — azonnal elbuknék! Innét van, hogy a jogegyenlőség és viszonosság elveinek megvalósítására és intézményes biztosítására eddig egy vallásügyi miniszter sem vállalkozott. Tényleg a türelmes nemzet elnézésére számítva, mindenik a kath. főpapság eszközévé lesz. Gr. Apponyi nem most lesz azzá, mert mindig az volt! Hiába hirdetik a kath. képviselők a nép előtt, hogy ők hívei az 1848-iki törvényeknek; hiába követelik, „hogy hajtassék végre az 1848. évi XX. törvényczikk és pedig nemcsak a 2., hanem a 3-ik szakaszában is." A régi törvény-