Zsilinszky Mihály: Miről van szó? Válaszul némely támadásokra. Budapest 1908.

gálta és azt találta, hogy eljárásom már ezeket „súrolja". Természetesen nem maradhattak el a szokott gyanúsítások és rágalmak sablonjai sem. Lejárt korszaknak szerencsétlen alakja vagyok, a ki siratja régi állását és befolyását; a ki kellemetlenséget akar okozni a koalicziónak és csupa önzésből akarom felidézni a kulturháborút. Sértegetem a katholiczizmusnak látható fejét, a csalhatatlan pápát. Az egyházak „békés munkáját akarom spirituszszal meglocsolni és lángba borítani". Durva kézzel vájkáltak legszentebb érzelmeimben. Rám fogták, hogy én csináltam az átkos polgári házasságot; hogy szövetkeztem a pánszlávokkal B. Prónay Dezső egyetemes felügyelőnk megbuktatására. Egész fellépésemnek nem volt egyéb czélja, mint őt kitúrni állásából. Sőt az „egyetemes püspöki állás" felállítása érdekében régebben írott czikkeim is azon czélból írattak, hogy magam lehessek az egyetemes érseki Szóval bűneim lajstroma egyszerre elkészült és ennek alapján — méltó képekben és versekben a Borsszem Jankó sietett segítségemre — és tűzhalálra ítélt. A tragédiából tehát komédia lett. Mind ezekkel szemben nem védem magamat. Vannak bolondságok, melyek felett csak mosolyogni lehet. De ez esetben arra kell a szíves olvasó figyelmét fordítanom, hogy az én bűnömet nem az képezi, a mit ellenfeleim beszédemről elmondottak és idéztek, hanem az, a mit elhallgattak! Ellenfeleim szokatlan zajütése egy ügyes