Zsilinszky Mihály: Miről van szó? Válaszul némely támadásokra. Budapest 1908.

kormánykegy biztosítson s nem Péternek vagy Pálnak szóljon, hanem a csekély jövedelmű lelkészi hivatalnak". Általános volt a nézet, hogy az állami segély kiosztásának módja nemcsak sértő, hanem megalázó is. Arczul veri egyházi autonómiánkat, lealacsonyítja egyházunk méltóságát, kijátsza törvényes jogainkat. Hát mivel szolgált rá egyházunk erre — írja a fentidézett lap — hogy éreztessék vele azt az eljárást, a mit Bismarck oly klasszikusan „Paritäts-Prügelstock"-nak nevezett! Természetes, hogy a reformátusok konventje felírt ezen eljárás ellen. Mert a bekívánt adatok felterjesztése után ilyenre csakugyan nem lehettek elkészülve a protestánsok. Az egyházi szükségletek és kimutatások önkényt kezdeményezett bekívánása után, minden protestáns ember azt hihette, hogy a hazai felekezetek között fennálló óriási aránytalanságoknak a kormány végre-valahára véget szakít és megvalósítja az 1848 : XX. t.-cz. eszméjét! De fájdalom, ez nem történt meg. Hiszen nem a pénz, mint jutalom, okozott volna örömöt a szegénységgel küzdő protestánsoknak, hanem a méltánylásnak ama vigasztaló szava, mely tanúbizonyságot tett volna arról, hogy a magyar haza ismeri és becsüli a protestáns ősöknek a nemzeti szabadság és közművelődés érdekében tett szolgálatait. A mindig felébreszthető nyugtalanság és szenvedély lecsillapítására és a hazai protestáns felekezetek megnyugtatására csak egyetlen mód van: ez pedig az, hogy a milyen arányban segítette