Zsilinszky Mihály: Miről van szó? Válaszul némely támadásokra. Budapest 1908.

I. Mikor a f. évi bányai ev. egyházkerületi közgyűlés előkészületei között ott láttam a „Ne temere" kezdetű pápai decretumot és a nemzetiségi kérdést érintő tárgyakat, előre sejtettem, hogy a gyűlés viharos lesz. Tudtam, hogy a vallási és nemzeti szenvedély, mely évek óta dúl az országban, itt is ki fog törni és olyan elemek fognak előtérbe nyomulni, melyek vallásos és nemzeties érzelmeinknek igazi jeleit a közéletben, a tettek mezején nem igen tanúsították. Ez már közéletünk küzdelmeivel együtt járó betegség, melyet kiirtani, meggyógyítani nem lehet. Már a rómaiak korában Tacitus monda, hogy „rara temporum felicitas, ubi sentire — quae velis et quae sentis — dicere licet". Calumniare audacter, Semper aliquid haeret. . A felvetett kérdések és panaszok gyökerét kevesen keresik. A nagyközönség figyelmét többnyire a külsőségek, a csillogó frázisok és üres politikai és társadalmi pártjelszavak ragadják meg. Jaj annak, a ki csak a dolgok lényegét, az igazságot nézi, a kinek saját meggyőződése van és nem í