Zsilinszky Mihály: Miről van szó? Válaszul némely támadásokra. Budapest 1908.

azzal gyanúsította meg a kormányt, hogy ez csak azért ellenzi a kath. autonómiát, mert meg akarja vonni az egyháztól a szellemi megélhetés eszközeit! Ezen csendes háború csak erősebbé vált azáltal, hogy a királyi legfelsőbb patronusi jogot akarták felhasználni a liberális kormány ellen. A püspöki kar makacsul ragaszkodott azon tarthatatlan álláspontjához, hogy a magyar királyt a pápa tette legfőbb kegyúrrá és hogy ennélfogva az állami közegek az egyházi javak, a katholikus alapok és iskolák iránt nem mint királynak végrehajtó közegei, hanem mint kegyúrnak közegei járnak el. Az 1879. évi bizottsági felterjesztésben a következő kijelentést olvassuk: „A mint a minisztérium az 1848-iki III. t.-cz. értelmében a Felséged által a helytartó tanács kezelésére bocsátott alapokat hasonló kezelésül átvette, azok iránt éppen úgy, mint a helytartó tanácsnál csak Felségednek tartozik kimutatással; mert az alapok természete az állami átalakulással nem változhatott meg, sem az országgyűlések rá nagyobb jogot nem nyerhettek, mint a minővel ez alapra nézve az eddigi alkotmányos országgyűlések bírtak. Az országgyűléssel szemben azonban a felelősség terhe a minisztert csak az ország által rábízottak kezeléséért terhelheti. Vallási jellegű katholikus egyházi magán- és közvagyon kezeléséért sajátlag csak azoknak tartozhatik felelősséggel, kiknek rábízott vagyonát, vagy a rendelkezésük alatt álló vagyont kezeli. így