Zsilinszky Mihály: Miről van szó? Válaszul némely támadásokra. Budapest 1908.

tetszuényjog törvényes rendezése. A védúri — patronátusi — jognak az új viszonyoknak megfelelő szabályozása. A legfőbb kir. felügyeleti jognak szabatos meghatározása a különböző, de egyenjogú vallásfelekezetekkel szemben. Az állami segédkezés (jus advocatiae) szabályozása. A felekezeti jellegű alapítványok feletti legfőbb felügyeleti jog rendezése. Az állami jellegű alapok és alapítványok jogi természetének meghatározása. Az 1848 : XX. t.-cz. 3. §-ának életbeléptetése és ezzel a papi birtokok a törvényhozás rendelkezése alá bocsátása stb. íme, egész sora olyan kérdéseknek, melyeknek helyes megoldásától Magyarország belső békéje és szabad fejlődése függ. Mindezek a kérdések csak az 1848 : XX. t.-cz. szellemében oldhatók meg, a viszályt okozó előjogok és kiváltságok eltörlésével. Ezt itt különösen azért kell kiemelnünk, hogy mindenki lássa, hogy miért lépett a Tisza Kálmánféle szabadelvű kormány az egyházi kérdések fokozatos elintézésének útjára. Ezt lehet utólagosan tetszés szerint bírálgatni; lehet kárhoztatni is; de azt nem lehet állítani, a mit gr. Apponyi öndicsőítésére egy interpelláczióra adott válaszában jónak látott állítani, mintha az ő hivatali elődei semmit sem tettek volna az 1848 : XX. t.-cz. elveinek megvalósítására. Ilyet a Wekerle—Szilágyi—Csáky-féle nagy valláspolitikai törvények meghozatala után és a kulturális ügyek fokozatos fejlesztése és a kisebb felekezetek fokozatos segélyezése után csak az mondhat, a ki maga sem veszi komolyan saját szónoklatait.