Zsilinszky Mihály: Miről van szó? Válaszul némely támadásokra. Budapest 1908.

letesebbé. Tökéletes igaza van Philippusnak, mikor a szerzetesrendekre hivatkozik, melyek a püspöktől függetlenül csak saját választott főhatóságuknak engedelmeskedve intézik ügyeiket. A pápa maga is választás útján jut az úgynevezett isteni vikáriusi méltóságához. Sőt az sem titok, hogy nem csupán bibornokok szavazata, hanem hatalmas világi elemek is jogot gyakorolnak a pápaválasztásnál stb. Ha ezt egy eretnek mondaná, megköveznék érte, mert ellenkezik a mostani kath. egyház alkotmányával és tagadhatlanul protestáns elvet jelent. Ha ilyen nézetű és szellemű katholikusok adnának irányt az egyházpolitikában, akkor csakhamar megértenők egymást és meglenne a kalocsai érsek úr által óhajtott egy akol és egy pásztor. De a mostani főpapok az anyagi érdekeket, a vagyont tolják előtérbe, mert érzik és tudják, hogy a vagyon tekintélyt, befolyást, fényt, hatalmat és uralmat jelent. Nem tudják elfelejteni azt a kort, mikor a pápák századokon át erős harczokat folytattak a német császárokkal a legfőbb világi uralomért! Azóta pedig nagyot fordult a világ. A római pápa elvesztette világi uralmát; hiábavaló törekvés tehát nálunk is a világi hatalom eszközeinek biztosítása. Nálunk azonban ez képezi központját az egész egyházpolitikának. Az 1848-diki vallásfelekezeti törvények nagy elveket mondottak ki, de azoknak alkalmazása mindezideig elmaradt. Ezért az állam és egyház közötti viszony nálunk rendezetlen, zavaros, sőt tarthatatlan.