Zsilinszky Mihály: Miről van szó? Válaszul némely támadásokra. Budapest 1908.

valódi autonómia. Nálunk a világi elem mást ért alatta, mint az egyházi rend. De azért mind a két fél sürgette és sürgeti még most is az autonómiát. A világi urak azt kívánták, hogy, mint egyháztagok, ők is jogokat nyerjenek az egyházkormányzat terén; a főpap urak arra törekedtek, hogy, mint régi vezetők, régi előjogaikat megtartsák. A világiak szeme előtt olyan autonómia lebegett, melyben a többség akarata érvényesüljön; a főpapok előtt pedig olyan, melyben a hierarchia akarata döntsön. Mert szerintük Christus episcopos posuit regere Ecclesiam Dei! Az első magyar szent király pedig már ezelőtt kilencz századdal elrendelte, hogy a „világiak tartoznak a papoknak engedelmeskedni!" Ilyen ellentétes nézetekkel jött össze 1871-ben hosszas előkészületek után a kath. kongresszus, melyben a világi kath. elem jelentékeny kisebbséget képezett. A hozott határozatok egészen ultramontán szellemben hozattak. Az egyházi javak nehéz kérdésén hamar túlestek, kijelentvén, hogy azok a római kath. egyház tulajdonát képezik/ A protestánsok eleinte nagy örömmel fogadták a kath. mozgalmat, mert azt hitték, hogy az autonómia alatt a katholikusok is az önkormányzatot értik. Ily értelemben ők olyan szervezetet képzeltek, melynél fogva a kath. testvérek is maguk fogják saját egyházi törvényeiket alkotni s azokat minden idegen befolyás nélkül ők maguk fogják végrehajtani. Ebből a jóhiszemű protestánsok azt következtették, hogy a katholikusok is szabadon fogják választani egyházi tisztviselőiket