Zsilinszky Mihály: Miről van szó? Válaszul némely támadásokra. Budapest 1908.

egységet óhajtanak előidézni a keresztvén vallásfelekezetek között, ne emlegessék a tridenti zsinatot; ne állítsák fel követendő például a IV. Pálokat és V. Sixtusokat! Mert ezeknek követése már eddig sok ártatlan magyar vérnek ontását okozta! Felejtsük el a múltnak keserű emlékeit és okuljunk belőlük. Bármely szempontból olvassuk most azokat a sajnálatos határozatokat, melyek a tridenti zsinaton hozattak, más meggyőződésre senki sem juthat, mint hogy azok akadályozták meg eddig is a keresztyének közötti jó egyetértést és a mindenki által kívánt reformokat a római kath. egyházban. Minden üldözési átok onnan ered, hogy ez a zsinat kimondta, miszerint az egyház csak egy lehet, holott tényleg sok van és hogy az egy csalhatatlan, holott bizony sokszor csalódott. Ma már komolyan nem lehet azt mondani, hogy a római egyház az egyetlen üdvözítő egyház, sem azt, hogy minden más vallásos nézet eretnekség, mely kárhozatra visz. Csak azt, hogy ennek az egyháznak feje a pápa, de a ki nem bír isteni joggal, ámbár a római egyházban minden jogot és kiváltságot osztogathat. Minden hitczikkely az attól eltérő nézetű emberekre átkot mond. E zsinat tehát olyan átkozódó gyűlés volt, mely a sötét poklot zúdítja a világ egyik részének lakóira. Világos ebből, hogy a katholiczismusnak lényegéhez tartozik az üldözés, mely arra való, hogy egyrészről visszatartsa saját híveit a kárhozattól, másfelől pedig a tévelygőket erővel is az üdvösség