Zsilinszky Mihály: Miről van szó? Válaszul némely támadásokra. Budapest 1908.

nek az egyedül üdvözítő egyház kebelébe. Az Úr Jézus -— ú. m. Várossy — megjövendölte, hogy eljön az idő, midőn egy akol és egy pásztor leszen; és ugyan ő imájában buzgó szívvel kérte mennyei atyját, hogy követői „egygyélegyenek": azért reméli, hogy az egyesülés előbb-utóbb meg fog történni. Azért újból igaz szeretettel kéri az elszakadt protestáns testvéreket: térjenek vissza szt. Péter sziklavárába, hogy legyen nálunk is mielőbb egy akol és egy pásztor — és nemcsak boldog, de nagy és hatalmas is legyen újból, mint volt hajdan a magyar! Mily szép és felséges jelenet lenne az — folytatja a főpap — ha az elszakadásnak közeledő négyszázados emléknapja a visszatérés, a kibékülés, az egyesülés ünnepévé avattatnék! De bármikor fog is ezen várva-várt, elmaradhatatlan ünnep bekövetkezni, mi addig is buzgó szívvel fogunk elszakadt testvéreinkért imádkozni: „Ut Deus et Dominus noster eripeat eos ab erroribus universis et ad Sanctam Matrem Ecclesiam Catholicam atque apostolicam revocare dignetur." Vagyis magyarul: hogy a jó Isten őket tévedéseikből kiszabadítani és a szent katholikus és apostoli anyaszentegyház kebelébe visszavezetni méltóztatnék. Hát ez a nagyon kedves felköszöntő, mely mint a keresztyén szeretet kifejezése, nálunk mindenesetre nagyobb méltánylásra talál, mint az a tridenti zsinat alapján készült s éppen nem keresztyén szellemű eskü, melyet mint főpap, ő exczellencziája is letett a pápa kezébe, mely szerint arra kötelezte magát, hogy bennünket szánalomraméltó