Zsilinszky Mihály: Az 1848-iki vallásügyi törvényczikk története. Budapest 1908.

/ ségről van szó, mely, ha mások iránt is gyakoroltatik, az reájok nézve sértő nem lehet. A protestánsok hasonló joga nem sértheti a katholikus egyház függetlenségét. Mégis a katholikus szónokok úgy beszéltek, mintha az ő egyházuk függetlensége és szabadsága veszélyben forogna! A katholikus püspököknek ily állásfoglalása mellett mit tehettek a főrendiház protestáns vallású tagjai egyebet, mint azt, hogy a már is veszélyessé vált politikai mozgalomra való tekintettel, csendesítsék és megnyugtassák a kedélyeket. Tihanyi Ferencz, temesi gróf a pécsi püspöknek kifejezett aggodalmát feleslegesnek és alaptalannak mondotta. Kijelentette, hogy itt nem czéloztatik a tulajdonjog megtámadása. Hiszen ki van mondva, hogy a törvényczikkben foglalt elvek mikénti életbeléptetése az illető felekezetek meghallgatásával történjék. Igaz, hogy ezen megnyugtató nyilatkozat ellenére gróf Cziráky János még nagy hévvel szónokolt a katholikus egyház jogainak és javainak sérthetetlensége mellett; de utána gróf Teleki Domokos és báró Vay Miklós protestáns főurak kifejtették, hogy a szőnyegen levő törvényjavaslatban semmi olyan irányzat nincs, mely egyik felekezetet a másiknak rovására elnyomná. A felett se keli aggódni, hogy egyik, vagy másik felekezetnek alapítványai elvétetnének. Ezt maga a fönnálló gyakorlat is megczáfolja; mert egyik felekezetnek sincs kielégítő értékű alapja. Arról tehát szó se lehet, hogy akármelyiknek javait elvegyék. Báró Vay Miklós után többen szólottak. így Bezerédy Miklós makári püspök és Rimely Mihály szent mártoni főapát a szkodári püspök szellemében. Gyürky Pál, gróf Zay Károly és báró Bánffy Pál a javaslat változatlan elfogadása mellett. Gróf Forgách Antal, gróf Haller Ferencz, Hertelendy Ignácz, gróf Andrássy György és Perónyi Zsig-