Zsilinszky Mihály: Az 1848-iki vallásügyi törvényczikk története. Budapest 1908.

likus egyház elvitázhatlan tulajdona, melyet tőle elvenni, fölötte rendelkezni, ez nyilvános rablás. Ezen alapítványok közé azokat is fölvétetni kérik, melyek fölött most a vallás- és közoktatási miniszter rendelkezik. Ezt követelik! Katholikus egyletet és katholikus néplapokat kivannak, tót nyelvűt is. A plébánosok között három fokozatot különböztetnek meg. Az elsőrendű plébános fizetése 1200, a másodiké 1000, a harmadiké 800 pengő forint legyen. A királyi alesperes kinevezése helyett szabad választást kérnek püspöki megerősítéssel. Minthogy a kegyúri jog gyakorlása az egyházi szabadságnak s gyakran az antikatholikus szellemű kegyurak által oly egyének tukmáltattak a hívek s az egyház nyakára, kik nem pásztorok, hanem béresek, s ezért a kegyúri jogból korunkban több rossz, mint jó háramlik az egyházra, véleményünk tehát erre nézve az, hogy ha némely jólelkű s katholikus érzelmű kegyurak e jogot továbbra is élvezni kívánnák, vagy hol azt eddig a katholikus község gyakorolta, azoknál tisztelet s hála jeléül ezután is hagyassék meg, úgy azonban, hogy a püspök által kijelölendő három egyénből egyet tartoznak nevezni. A protestáns kegyuraktól és községektől a jogot elvétetni óhajtanok; mert meg vagyunk győződve, hogy az, a ki egyházunknak nem tagja, hitelvei szerint, egyházunk felvirágzását nem fogja kívánni. S ha a kegyurat nélkülözendő egyház önellátására elegendő tőkékkel bir, ott az egyházi elöljáróságra szálljon a pártfogói jog. A hol pedig az egyház ingó vagy ingatlan javakat nélkülöz, annak hívei szólíttassanak a templom és plébánia körüli terhek viselésére, azon ígérettel, hogy e terhek föl vállalásával jogot nyernek magoknak lelkészt a püspök által kijelölendő három személy közül választhatni. A hol ezt elvállalni nem akarnák, gondoskodjék a zsinat eszközökről, melyek által a templom s plébánia föntartathatik; például a megyei pénztárak egyik része fordíttassék a gyám-