Zsilinszky Mihály: Az 1848-iki vallásügyi törvényczikk története. Budapest 1908.

7i; c) Püspökeink szabad választását. Semmi sem lehet üdvösebb a kormányzás könnyebbítésére, az egység föntartására, mint a kormányzóknak a kormányzottak általi választatása. Mert ki-ki szivesebben hódol annak, a ki bizalmának kifolyása, mintsem kit az önkény a kormányzottakra erőszakol. E mellett tapasztaláson okulva állíthatjuk, hogy az antikatholikus kormányok az egyházi gyeplők vezetését többnyire oly férfiakra bizták, kik az egyház árulói inkább, mint hű pásztorai voltak. Apostoli királyunk jó akaratját kétségbe nem vonjuk; mégis mivel 0 felsége apostoli jogával csak a miniszter ellenjegyzése mellett élhet; minden hű katholikus keblét sújtó aggodalom tölti el, nehogy a püspöki székbe oly egyének ültettessenek, kiknek sem czéljok, sem akaratjuk, sem tehetségök a katholicismus jólétét előmozdítani. Felkérendőnek vélik tehát Ő felségét, hogy apostoli jogait az egyház kezébe tenni kegyeskedjék, hogy ez ősi jogaiba visszahelyeztetvén, ezen jogait nemzeti zsinaton meghatározandó szabályok szerint gyakorolhassa. Ha mégis ezen legalázatosabb, de a viszonosság elvénél fogva legjogosabb kérésünk királyunk trónja előtt hajótörést szenvedne, minden igyekezetünk oda fordítandó, hogy a III. törvényczik 7. §-a akkép módosíttassék, miszerint apostoli királyunk egyet a megyei papság által kijelölendő három egyén közül, a miniszter ellenjegyzése nélkül, kinevezni tartoznék. Különben a kimondott vallási viszonosság mi reánk nézve csak gúny és szemfényvesztés. d) A tanítás szabadságát, mely azonban itt csak azt jelenti, hogy a katholikusok oly szabadon intézhessék a katholikus iskolák ügyeit, mint a protestánsok a magokét, és ha, úgymint a protestánsok ezen aranyszabadságokat anyagi zsoldért föláldozni készek lennének, mi katholikusok komolyan nyilatkozunk, hogy a zsarnok szolgaságot csillogó ezüstért vállainkra soha föl nem veendjük. e) Az egyházi és iskolai alapítványok szabad kezelése. E vagyon, úgymond, kútforrását és czélját tekintve a katho-