Zsilinszky Mihály: Az 1848-iki vallásügyi törvényczikk története. Budapest 1908.

nagyszerű események folytán lényegesen megváltozott, szükségét látták annak, hogy új szervezetről gondoskodjanak. Az alsóbb papság kitört a miatti fájdalmában, hogy az egyházi ügyekre semmi befolyása nincs. Nagy hatással volt reá Waitz göttingai tanárnak munkája a lelkiismeret sértetlenségéről, annálfogva azt kivánta, hogy a katholikus egyház rázza le magáról az államnak nagy áron megfizetett gyámságát, és szerezze vissza ősi szabadságát az amerikai rendszer behozatala által, mely külszegénység mellett gazdag szellemével dicsekedhetik. Tekintettel arra, írja a rozsnyói megyéhez tartozó garami lelkészi gyűlésen jelen volt Szekeres János tanár, hogy ezek az üdvös elvek foglalkoztatják most a franczia és német katholikusokat, a magyar egyháznak is kötelessége volna lerázni magáról az állam külső fékje által reárakott bilincseket és visszaszereznie ősi önállóságát. A garami kerületi papságnak erre vonatkozó jegyzőkönyvi pontja így hangzik: «Mi is tehát részint fölfogva korunk kivánatait, részint lelkesíttetve külhoni testvéreink érzelmétől, kijelentjük azon forró kívánságunkat, hogy honunk főpásztorai, karöltve az alsórendű papsággal, a katholikusok eme megérlelt eszméjét tetté változtatni, az egyház függetlenítése mellett rendíthetlen szavukat emelni, s a kivívott függetlenséget törvény által kimondatni igyekezzenek. Ebbeli igyekezetüket részünkről tehetségeinkhez képest híveinkkel gyámolítandjuk, egyházunk biztosítása végett sürgetendőnek véljük, hogy a "kivívandó függetlenségnek eredményei közé számítjuk mi: a) A királyi tetszvény eltörlését azon indokból, mert az 1848: XVIII. törvényczikk által az előleges vizsgálat eltöröltetett. Már pedig egyházunk főnökének bulláit, s püspökeink hozzá intézett hivatalos leveleit királyi tetszvénynyel bélyegezni annyit jelent, mint azokat a szabadság hősei előtt annyira gyűlöletes censura alá vetni. Az egyház ezt úgy tekinti, mint bel szerkezetón ejtett véres sebet,