Zsilinszky Mihály: Az 1848-iki vallásügyi törvényczikk története. Budapest 1908.

likus vagyon és a katholikus alapok és alapítványok szabad kezelését értik. Kérik a primási széknek és több elárvult püspöki széknek betöltését. Addig is meg kell tenni az összehívandó nemzeti zsinathoz szükséges előkészületeket, megyei zsinatok útján. Az esztergomi főkáptalan az országgyűlésre való készület e fontos pillanatában nem ismer nagyobb életkérdést ennél, mely az egyház függetlenségét érinti. A főkáptalan szivén hordozván az apostol intését (Efez. 5. 16.) komolyan «számot vet az idovel» s látja a «napokat, hogy rosszak» ; de midőn a világ múlékony alakjának örökös változásaira vetvén szemeit (I. kor. 7. 31.), mi örömet sem talál, csak annál nagyobb vágyat érez az örök és maradandó javak iránt, azért kívánja a zsinat összehívását. A főkáptalan érezvén a közhangulat Ítéletét, önkényt ajánlkozik arra, hogy az alsórendű papságnak illőbb ellátására uj áldozatokat kész hozni. Ugyanekkor a legerőteljesebben tiltakozik az egyházi javak iránti minden törvénytelen intézkedések ellen.* * Ennek alapján a pécsi püspök, Scitovszky János május harmadikán adta ki főpapi körlevelét, melyben hivatkozással az 1848: XX. törvényczikkre, melyhez aláírási íveket is csatol oly czélból, hogy a nép minden rétege követelje a katholikus vallási és tanulmányi alapoknak és javadalmaknak, minden más vallásúak befolyása nélküli szabad kezelését*). Nevezetes, hogy a püspöki kar, egy lényeges katholikus elv mellőzésével, most a világi elem segítségéhez folyamodott. Együttes gyűléseken tanácskoztak arról, miként lehetne a katholikus vagyon, a földbirtokok és alapítványok tulajdonjogát biztosítani, és e javak kormányzására egy vegyes katholikus bizottság alakítását kieszkö* Religio és nev. 1848 május 7.