Zsilinszky Mihály: Az 1848-iki vallásügyi törvényczikk története. Budapest 1908.

egyetlen eszközt, mely a felszabadult nép szabad rendelkezését biztosítani látszott. Látnivaló, hogy a fölbuzdult kedélyek a szabadság jelszava alatt hajlandók voltak a legnagyobb szélsőségekre, és valóban kevesen voltak, a kik a józan mérséklet határai között maradtak volna. Ebből érthető a miniszteri értekezleten jelen volt protestáns férfiaknak a magatartása és annak az Emlékiratnak tartalma, melyet ezen értekezletet megelőzőleg az evangélikusok, a reformátusok és az unitáriusok közös értekezlete megállapított. Az Emlékirat szerint az evangélikusok autonómiája sértetlenül föntartandó. A mennyiben az egyházi és iskolai szükségleteiket ők magok nem fedeznék, azoknak pótlásáról az állam gondoskodjék. Alapítványaikat a kormány fölügyelete alatt, magok kezelik. A többi hitfelekezetekhez való viszonyuk, különösen a vegyes házasságból származó gyermekek vallása és az áttérések tekintetében a szabadelvűség követelményeinek megfelelően rendezendő. Az egyházi hivatalnokok állásukhoz illő fizetésben részesülnek, s minden kiküldetésök alkalmával az állam pénztárából napidíjat kapnak. A papi fizetések akkép szabályozandók, hogy az egyházak fekvő értéke ós gabonabeli jövedelme, a mennyiben ez utóbbi a hívekre nézve szerfelett terhes nem lenne, számbavétetvén, papi jövedelemnek ezentúl is megmarad. S ha ez elég nem volna: akkor a hiányt az állam pótolja készpénzben. Az apróbb szolgálmányok és adók, például a földek mívelése, a termények befuvarozása, az ágybér, az esketési, keresztelési díjak stb. illő kárpótlás mellett megszűnnek. Oly helyeken, a hol közpénztárból, vagy közjavadalmakból valamely felekezet évi segélyt húz, aránylagos segélyt kapjon a protestáns egyház is. Elaggott lelkészek, tanítók és egyéb egyházi hivatalnokok, úgyszintén ezeknek özvegyei és árvái részére megfelelő nyugdíj biztosítandó. A protestáns gymnasiumok, pap és tanítóképző intézetek tanárainak fizetése a többi felekezetek