Zsilinszky Mihály: Az 1848-iki vallásügyi törvényczikk története. Budapest 1908.

az elkeseredésnek, melylyel a római katholikus irányú lapok izgatták a kedélyeket. Mindenféle alakban hirdették, hogy a kormány a katholikusok kérelmét ridegen visszautasította, míg egy nappal később a szerbek hasonló kérelmét kegyesen fogadta! Ez természetesen rossz vért okozott a katholikusoknál. Többen éles szavakat használtak az eljárás ellen ós boszusan fenyegetőleg kijelentették, hogy a katholikus petitió, bárha megfoghatatlan «könnyedséggel*) félre is vettetett, de nem bukott meg. Buknia már csak azért sem lehet, mert visszautasíthatlan igényeket foglal magában; jogokat követel vissza, melyek sajátjaik s az egyenlőség és viszonosság törvényes alapján a törvényhozástól azt kérik a magok részére biztosíttatni, minek a többi vallásfelekezetek háborítlan birtokában vannak.» Ez volt az a hadüzenet, mely után a főrendiházban is visszhangra talált; és a mely oly küzdelemmé fejlődött, melynek hatását még ma is érezzük. Az alsóház üzenetére vonatkozólag Scitovszky János püspök a főrendiházban kijelentette, hogy «óhajtotta volna ugyan, hogy a karok és rendek ezen izenetüket bővebben megindokolták volna; de jóllehet ő és társai csak a vallásbeli viszonosságot ós azt az elvet akarták biztosítani, quod uni justum, alteri aequum, s e tekintetben mosx is óhajtaná a módosítások bevételét: a jelen körülményekre való tekintetből, az üzenetet elfogadja. Csupán óvását kívánja kifejezni társaival együtt azon következések ellen, melyek a katholikus egyház jogait sérthetnék. Majláth György országbíró megnyugvást talál abban, hogy a karok és rendek magok is kimondták, miként a hit elvei nem lehetnek a törvényhozás tárgyai, s épen azért ő csak a netán bekövetkezendő sérelmes esetekben fogná látni az óvásnak helyét. De Fogarassy Mihály püspök a protestáns főrendek ellen polemizálva, mégis fölszólalt a karok és rendek tagadó üzenete ellen. Szerinte az alsó tábla üzenete nem meg-