Zsilinszky Mihály: Az 1848-iki vallásügyi törvényczikk története. Budapest 1908.

római katholikus egyház jogainak biztosításául is» azt kívánják : 1. hogy a római katholikus egyháznak, úgy mint a többi felekezetnek az államhoz való viszonya is a szabadság; és vallásos függetlenség alapján, törvény által rendeztessék. 2. hogy a római katholikusok szabadon tarthassanak zsinatokat; 3. hogy az állam felügyelete mellett saját iskoláik alapítása, czélszerű elrendezése és igazgatása iránti joguk biztosíttassék; és végre 4. hogy a mint a többi bevett felekezetek maguk kezelik alapítványaikat: úgy a római katholikus alapítványokat is, kivéve a magyar királyi egyetemet, egy csupán egyházi és világi katholikusokból álló bizottság kezelje. Ezt a petitiót Eónay János csanádi követ a következő nap, vagyis ápril 7-én az országgyűlés elé terjesztette. Deák Ferencz igazságügyminiszter sajnálatát fejezte ki a felett, hogy e tárgy korábban nem került a tábla elé. Most már az idő rövid s vannak megkezdett múlhatatlan teendők, melyeknek bevégzésére alig van néhány óra. Legegyszerűbb volna a petitióra azt mondani: nincs iöbbé idő. Ezt azonban nem tanácsolja, mert a petitióban méltánylásra méltó dolgok vannak s a legszámosabb taggal birófelekezet kedélyét megnyugtatás nélkül hagyni nem lehet. Azt javasolja tehát, hogy e fontos tárgyban más napon értekezlet tartassék. Ápril 8-án a rendek táblája értekezletté alakult át. Tanácskozás következtében a kérvény, az illető katholikus felek beleegyezésével (!) a napirendről levétetett. Ezt a körülményt különösen azért kell itt hangsúlyoznunk, mert a római katholikus klérus az igazság elhallgatásával, úgy adta elő az ügyet, mintha az országgyűlés az. ő hozzájárulása nélkül ridegén utasította volna vissza a kérvényt! Pedig kölcsönös beleegyezés alapján történt. A közönségnek ilyetén félrevezetése volt az oka annak