Zsilinszky Mihály: Az 1848-iki vallásügyi törvényczikk története. Budapest 1908.

folyamodniok. Tehát a katholikus egyház szabadsága addig sem terjed, hogy a katholikus közmoráltól való eltérés miatt itólet mondhasson ! . . . Ebből és még sok hasonlónak fölhozásából szónok azt a reményt meríti, hogy Kossuth be fogja látni, hogy a katholikus egyháznak, viszonosság tekintetéből igenis sok követelése lehet. A mi a papok nőtlenségének eltörlését illeti, erre nézve Sárkány apát helyesli Kossuthnak abbeli fölfogását, hogy ez a katholikus egyháznak belügye, és hogy az erre vonatkozó indítványnak onnét kell jönnie. Az országgyűlés nem avatkozhatik a katholikus egyház belügyeibe, épen a viszonosság elvénél fogva sem. Egyébiránt a mi azokat a katholikus papokat illeti, a kik a papi nőtlenség eltörlését kérték a kormánytól, az egyház tudni fogja, mit kell velük csinálnia, ha nyilt sisakkal lépnek föl. Az egyház érvényesíteni fogja hatalmát olyanokkal szemben, a kik szeretik fölszedni az egyházi javadalmakat, de fegyelmének terhét viselni nem akarják.* Ez a nagy fontosságú kérdés nemcsak hazánkban, hanem Európa más katholikus államaiban is foglalkoztatta a közvéleményt. Ellene leginkább azt szerették fölhozni, hogy egy nős papnak nehezebb az élete, mert a családra nagyobb költségei lennének. Ki gondoskodnék halál esetén a hátramaradt özvegy és árvák ellátásáról. . . stb. E részben azonban semmiféle határozat nem hozatott. Úgy látszott, hogy a felköltött szenvedélyek lecsillapodnak. De a katholikus püspöki kar, híven a mult századok hagyományaihoz, szövetkezve néhány világi katholikus főrendekkel, óvásukat jelentették be. Sőt értekezletre gyűlvén össze, egy petitiót szerkesztettek, melyben a «törvényesen kimondott s általuk is helyeselt lelkiismeretben szabadság és vallások közötti egyenlőség tekintetéből, de a * Somogyi Károly, Religio és Nevelés, 1848. I. .239—422. 1.