Zsilinszky Mihály: Az 1848-iki vallásügyi törvényczikk története. Budapest 1908.

szőnyegre. Maga Kossuth Lajos terjesztette elő azt is, hangsúlyozván itt is «a rend és nyugalom» biztosítását. Az első pont az 1844: III. törvényczikk rendelkezését a görög nem egyesültekre is kiterjeszti. A második a templomok elvételéről szól. Én, úgymond Kossuth, e tárgyban nem lévén eléggé avatott, az illető főpapokat kérdeztem meg, s azok ekkép nyilatkoztak, hogy a szerkezet által a nyugalom biztosítva lesz. E szerint, ha valamely község nagyobb része megy át az új vallásra, a templom a régi vallásban megmaradt részé marad. Erre Szilágyi nagyváradi egyesült görög káptalan követe megjegyezte, hogy az ő hitfelei nem voltak megkérdezve. Különben ő azt a polgári törvényt tartja legtökéletesebbnek, melyben a vallásról egy szó sincs. Örvend az egyenlőségnek. Ugyanezt fejezte ki Sárkány bakonybéli apát is, hangsúlyozván, hogy elvárja Kossuthtól, hogy azon lesz, miszerint az ő kérelmeik is meghallgattassanak. Erre egyenesen föl is kéri a kormányt. * Erre Kossuth fölszólalása igen érdekes vitát idézett elő a papok nőtlenségéről. Ugyanis Kossuth megemlíté azt, hogy a katholikus vallásúak még a jelen törvényjavaslat után is jóval több jogokat és hasznokat fognak birni, mint a többi vallásfelekezetekhez tartozók. Nem érti tehát, miféle kérelme és sérelme lehet a katholikus papoknak még azon fölül, a mit már eddig előadtak, ha csak nem az, hogy nőtelenek! Én, úgymond, ezennel kinyilatkoztatom, hogy valamint minden egyéb viszonyokban, úgy a coelibatus eltörlésében is szívesen nyújtok segédkezet, a mennyiben rajtam áll. Erre általános derültség és helyeslés hangzott föl minden oldalról, mire Kossuth azonnal megjegyezte, hogy e tárgyat sokkal fontosabbnak tartja, semhogy a jókedv és tréfa tárgya lehessen. «A jelen általános mozgalmak között, folytatja beszédét, az ország sok vidékeiről különféle óhajtá-