Zsilinszky Mihály: Az 1848-iki vallásügyi törvényczikk története. Budapest 1908.

ELŐSZÓ. Hazánk és protestáns evangéliumi egyházunk történelmében örökké nevezetes forduló pontot képez az 1848-diki törvényhozás. A népjogokért, az alkotmányos szabadságért és a tökéletes jogegyenlőségért nehéz és dicső harczok folytak századokon át. Sokszor csak szóval és írással; többször karddal, vérrel és könyözönnel. Míg végre a haladás vágya üdvös reformok útjára terelte a nemzetet, mely végre férfias elszántsággal, a régi előjogok és kiváltságok uralmának véget vetett. Csak a vallási és egyházi téren maradtunk még a középkorban, mivel az erre vonatkozó törvények csak a papíron maradtak. Ugyanis az 1848 : XX. t.-czikkben kimondott tökéletes jogegyenlőségi és viszonossági elveket apáink nagy lelkesedéssel mondották ki, — de sanctio nélkül. Azóta évtizedek folytak le, úgy hogy az idén már hatvanadik évi jubileumot kellene ülnünk, ha nem nyomná lelkünket az a tudat, hogy ez a nemzet nem képes a nagy idők embereinek művét kellően megbecsülni. A királyilag szentesített vallásügyi törvény hatvan év elmultával sem lett végrehajtva ! Vajon minő véleményt alkothat magának rólunk a művelt külföld, mikor arról győződik meg, hogy van egy szabadelvű vallásügyi törvényünk, melyet sem végrehajtani nem tudunk, sem megváltoztatni nem merünk !