Zsilinszky Mihály: Az 1848-iki vallásügyi törvényczikk története. Budapest 1908.

7. A nevelés általános ügyét az álladalom fölkarolván, elemi és reáliskolákban minden növendék díj nélkül tanulhassanak ; egyébiránt pedig minden felsőbb iskolák és minden hitfelekezetekhez tartozók előtt kölcsönösen nyitva tartassanak. 8. Minden hitfelekezetbeli iskoláknak költségeit, úgyszintén az azokban tanító egyének fizetését, nyugdíját az álladalom fedezze. 9. A magyar nemzeti egyetem, nevének megfelelően, minden hitfelekezetre nézve, minden tekintetben közös legyen. 10. A hazában működő minden tanítóknak polgári állása, rangja megállapíttassék. * Az egyetértő nemzet rózsás reményekkel tekinthetett a jövőbe. A márczius 15-iki és a reformátusok márczius 22-iki pontokban foglalt kívánságok sorsa biztosítva volt. Ezeknek tárgyalására mindjárt az első felelős magyar minisztérium kinevezése után került a sor. Mikor az egész nemzet az alkotmányos szabadság diadala feletti mámorban úszott és feszült kíváncsisággal várta az új miniszterek kinevezését: akkor a magyar klérus, illetve a püspöki kar azzal lepte meg a világot, hogy hadat izent a vallás- és közoktatásügyi minisztérium szervezésének! Ugyanis a főrendiházban ülő püspökök nem tudtak megbarátkozni azon gondolattal, hogy az ő egyházi ügyeik ezentúl ne az ő befolyásuk alatt álló helytartótanács, hanem a független és a nemzetnek felelősséggel tartozó miniszter által intéztessenek. Ezért értekezletre jöttek össze, hogy az Őfelsége által már elfogadott új miniszteri kormányrendszer és ennek következtében beálló új egyházi viszonyok felett tanácskozzanak. Itt egyhangúlag kimondották, hogy az ő nézetük szerint Őfelsége, azon legfelső * Prot. Egyh. és Isk. lap. 1848. 15. szám.