Zsilinszky Mihály: Az 1848-iki vallásügyi törvényczikk története. Budapest 1908.

7. A nevelés általános ügyét az álladalom fölkarolván, elemi és reáliskolákban minden növendék díj nélkül tanul­hassanak ; egyébiránt pedig minden felsőbb iskolák és min­den hitfelekezetekhez tartozók előtt kölcsönösen nyitva tar­tassanak. 8. Minden hitfelekezetbeli iskoláknak költségeit, úgy­szintén az azokban tanító egyének fizetését, nyugdíját az álladalom fedezze. 9. A magyar nemzeti egyetem, nevének megfelelően, min­den hitfelekezetre nézve, minden tekintetben közös legyen. 10. A hazában működő minden tanítóknak polgári állása, rangja megállapíttassék. * Az egyetértő nemzet rózsás reményekkel tekinthetett a jövőbe. A márczius 15-iki és a reformátusok márczius 22-iki pontokban foglalt kívánságok sorsa biztosítva volt. Ezeknek tárgyalására mindjárt az első felelős magyar minisztérium kinevezése után került a sor. Mikor az egész nemzet az alkotmányos szabadság diadala feletti mámorban úszott és feszült kíváncsisággal várta az új miniszterek ki­nevezését: akkor a magyar klérus, illetve a püspöki kar azzal lepte meg a világot, hogy hadat izent a vallás- és közoktatásügyi minisztérium szervezésének! Ugyanis a főrendiházban ülő püspökök nem tudtak megbarátkozni azon gondolattal, hogy az ő egyházi ügyeik ezentúl ne az ő befolyásuk alatt álló helytartótanács, hanem a független és a nemzetnek felelősséggel tartozó miniszter által intéztessenek. Ezért értekezletre jöttek össze, hogy az Őfelsége által már elfogadott új miniszteri kor­mányrendszer és ennek következtében beálló új egyházi viszonyok felett tanácskozzanak. Itt egyhangúlag kimondot­ták, hogy az ő nézetük szerint Őfelsége, azon legfelső * Prot. Egyh. és Isk. lap. 1848. 15. szám.

Next

/
Thumbnails
Contents