Zsilinszky Mihály: Az 1848-iki vallásügyi törvényczikk története. Budapest 1908.

Az e feletti tárgyalás részleteit, bármily fontosaknak találjuk is, nem közölhetjük.* Csupán annak megállapítására szorítkozunk, hogy ez a tárgyalás, jóllehet a kérdés jövendő föltámadásig nyugalomba helyeztetett, fölébresztette a közfigyelmet és megérlelte azokat az eszméket, melyek az 1848 : XX. törvényczikkben kifejezést nyertek. A kormány mindent elkövetett, hogy a protestánsok reményeit letörje, és az 1844-iki III. törvényczikknek áttérésekre vonatkozó rendeleteit is kijátszotta. A király elé terjesztett panaszokra válaszok nem jöttek. Ilyen feszült állapotban találta az országot és a protestánsokat az 1847/8-iki országgyűlés. Az 1848-iki márcziusi pontok homlokán az volt olvasható, hogy «legyen béke, szabadság és egyetértés!» A negyedik pontban pedig külön, hogy legyen törvény előtti egyenlőség polgári és vallási tekintetben. Még a bécsi német olvasó egylet is azt követelte, (7. pontban) hogy biztosítassék a szabad vallásgyakorlat, a vallási egyenlőség, szűnjenek meg egyes vallások kiváltságai! Ki merészelt volna ekkor szembe szállani ezekkel az eszmékkel? Ilyen hangulat mellett Magyarország gyűlésének alsó táblája is szükségesnek látta a válaszfölirati javaslat egyes kifejezéseit világosabban kifejteni. Jelesül kijelentette, hogy «a szellemi fejlődés ápolásának szüksége» alatt «a népnevelés, a vallásegyenlőség, az esküdtszék, és a szabad sajtó» értendő. Ezen kiegészítéssel került a Kossuth-féle fölirati javaslat a főrendiház elé, mely azt minden változtatás nélkül, egyhangúlag elfogadta. Ez alatt a protestánsok is mozogni kezdtek. A tiszántúli református nagy kerület, a pesti márcziusi pontokhoz * L. Kovács Ferencz munkáját az 1844-iki országgyűlésről, melynek a papi javak tárgyalásáról szóló része külön lenyomatban is megjelen. 1886.