Zsilinszky Mihály: Az 1848-iki vallásügyi törvényczikk története. Budapest 1908.

költséggel és veszedelemmel járt. De mióta a pogány magyarok keresztyén magyarokká lettek, az egyházi rend egyik legsúlyosabb kötelesség alól fölmentetett, és századok óta már nem a megtérítés, hanem csak a nevelés egyedüli kötelessége maradt a papságnak. Borsod vármegye követei, Palóczy László és Szemere Bertalan 1844 július 13-án, utasításukhoz híven, az országPALÓCZY LÁSZLÓ. gyűlésen azt az indítványt tették, hogy az egyházi vagy papi minden jószágok jövedelmei, kiszakasztván azokból azon meghatározandó összeget, mely az istentisztelet s a vallás külsőképen is díszes föntartására, valamint a papi személyek állása és hivatala fontosságához mérsékelt, állandó és szinte meghatározandó mennyiségű évi fizetéseire megkívántatik, az ezektől fölmaradandó jövedelmek részint a