Zsilinszky Mihály: Az 1610-ik évi zsolnai evangélikus zsinat háromszázados emlékünnepén. Egyháztörténeti tanulmány. Selmeczbánya 1910.

III. A zsinat tagjai, határozatai és a superintendensek esküje.

13. Ha valamely lelkész, bármely vádló kérésére volna megidézendő, az ilyen vádló, a superintendenstől vett idézést átviszi a saját seniorához, vagy felügyelőjéhez, aki egy vagy más lelkész útján az idézést kézbesíti. 14. Minthogy gyakran megtörténik, hogy a superintendensek, felügyelők és magok a lelkészek is némelyek állal illetlenül megsértetve, védelemre szorulnak; rendeljük, hogy ha a superintendens, vagy felügyelő vagy a lelkészek bárki által megsértetnének, ilyen esetben a vármegyékben forduljanak a politikai hatósághoz; elébb a helybeli, azután ha szükséges, a felsőbb hatóságokhoz is segélyért, melyet e/.ek meg nem tagadhatnak. 15. Ha valamely conluberniumnak vannak saját magán előjogai, vagy bármely más jogai és szabadságai, ha ezek nem ellenkeznek az igaz vallással és ezen rendszabálylyal, azokat a superintendensek által gyakorlatban kell fentarlaniok. 16. Az itt előadottak mind, minél szigoruabban megtartassanak s érvényben légyenek. Erre az illető superintendens urak. ezon itt a zsolnai egyházban nyilvánosan történt hivatalukba való beiktatásuk után, esküt tesznek le ilyen módon, mely eskü, ha szükséges lesz jövőre is megtartandó. Maga az esküforma így hangzik: Én N. N. az N. vármegyékben lakó lelkész uraknak superintendense, esküszöm az élő Istenre, atya, fiú és szent lélekre és ígérem, hogy élelemben semmi más tudományt, sem nyilvánosan sem magánosan tanítani nem fogok, mint azl, mely a próféták és apostolok irataiban foglaltatik és mely V. Károly császár által Ágostában 1530. évben kihirdetett ágostai hitvallásban és az egyetértés formulájában foglaltatik. Hogy ezen hitvallást a gondjaimra bízott senior és lelkész urak is vallják és tanítsák, erre szorgalmasan és szigorúan