Zsilinszky Mihály: Az 1610-ik évi zsolnai evangélikus zsinat háromszázados emlékünnepén. Egyháztörténeti tanulmány. Selmeczbánya 1910.

II. A zsolnai zsinat előtti egyházi és politikai közállapotok. — Rudolf király. — Jezsuita üzelmek. — A bécsi béke, a vallás-szabadságról és evang. superintendensekröl szóló t.-czikk. — Thurzó György jellemzése. — A zsinat lefolyása.

az egyház belügyeinek rendezéséről és a superintendensek választásáról. Ekként kellő előkészülettel, gr. Thurzó György nádor összehívta 1610. márczius 28—30. napjaira azt a zsolnai zsinatot, melynek mi most — kegyeletes szívvel — 300 éves emlékét üljük. Kermann Dániel, a XVIII-ik századbeli híres ev. püspök „Hungária Evangelica" czímű munkájában így írja le annak lefolyását: „Mikor a zsinat megnyitásának napja közeledett, gr Thurzó nádor márczius 27-én ünnepélyesen vonult be Zsolnára. Előtte ment mintegy 40 fegyveres, kopjás ember; ezekután maga a nádor kíséretével együtt 15 kocsin. Az eléje jött tíz főúr üdvözlése után az egyházi rendhez tartozók közül Fabricius János, galgóczi lelkész, szép üdvözlő beszédet mondott. Mintegy órai pihenés után a nádor magához vévén a mágnásokat, nemeseket és lelkészeket, a keresztény egyházakban szokásos hymnus »Veni sancte spiritus« eléneklése után, röviden előadta, hogy mi határoztatott el nem régen a szucsáni egyházi gyűlésen; előadta azokat a fontos okokat, melyek miatt, ide Zsolnára kellett összehívni a közzsinatot. Felhívta a jelenlevőket, hogy isteni félelemmel arról gondolkozzanak, ami az egyház javára szolgál, amire ő is lehetőleg törekedni fog. És minthogy némely kiküldöttek még nem jelentek meg, illőnek és igazságosnak találta, hogy a tárgyalás a következő napra halasztassék, ámbár neki ez a halasztás nem volt kellemes. Mikor aztán a jelenlevő küldöttek a nádornak hálás köszönetet mondtak gondosságáért, az egész egyházat illető rendért és bölcseségeért, egyúttal megígérték neki, hogy mindent elfognak követni, hogy az Ő várakozásának megfelelhessenek, ezzel mindnyájan lakásaikra távoztak.