Zsilinszky Mihály: Dr. Székács József evang. püspök 1809–1876. Budapest 1909. (Egyházunk nagyjai IX.)

nyilatkozott e követelésnek, mert úgy volt meggyőződve, hogy a papi rendnek hivatása kiválóan szellemi hivatás, melyet lehetetlen betöltenie, annak, a ki világi méltóság és kiváltság után kapkod. Az ő nézete szerint azon országokban is, melyek egyházi szolgáiknak törvényhozói tisztet engedtek, a pásztorokat vissza kellene küldeni nyájaikhoz. Szavai e részben oly érdekesek, hogy szükségesnek tartom azoknak egy részét szórólszóra idézni „A keresztyén egyház úgymond — nagyon drágán fizette meg papjainak képviseltetését a polgári gyűlésen. Az én óhajtásom tehát, hogy a kik ott vannak, azok jöjjenek haza; a kik pedig ott nincsenek, maradjanak otthon, s ne szállongjanak vágyaik túl az Úr által kitűzött korlátokon . . . A protestánsok helyzetének illusztrálására humoros modorban egy konkrét esetet hoz fei. „Egyszer — írja — bevetődtem Pestmegye termébe, közgyűlés alkalmával, elfoglalván törvényes helyemet — a galériát. Lent a r.-kath. klérusnak a vegyes házasságok körüli, akkor még egészen új eljárásáról volt szó, s r.-kath. paptársaink a dogmatörténelem tárházából kezdték fegyvereiket szedegetni. Noha sohasem vágyakoztam a zöld asztalhoz, de akkor mégis olyasmit éreztem magamban, mi azt mondja vala: bizony kár, hogy most nem ülhetsz, mert azon atyádfiainak a Krisztusban tán jobban meg tudnál felelni, mint a kardos atyafiak, kik azon a téren náladnál tán járatlanabbak. És ily érzelem szállhatna meg közülünk igen sokakat, ha jelen volnának azon termekben, hol a prot. egyház, vagy ennek megbízottai szót emelhetnének s eleve megmondhatnák, mennyiben tanácsos vagy nem, mit fogna szülni a protestánsok között, milyen egyházi vagy polgári, vagy