Zsilinszky Mihály: Dr. Székács József evang. püspök 1809–1876. Budapest 1909. (Egyházunk nagyjai IX.)

első éveiben egyházfinak választották meg; — és így közvetlen érintkezésben volt naponta nemcsak a lelkész és tanító urakkal, hanem az egyház gondnokaival is. A kis családi kör tagjai között gyakran fordultak elő egyházi és bibliai kérdések, melyek felett élénk tárgyalásokat folytattak. Egyébként vallásos komolyság és vidám enyelgós volt a család főjellemvonása, mely örökségképpen átszállott a gyermekekre is. Elemi iskoláit a „kis Jóska" G-raff József tanító alatt kezdette meg 1815-ben és folytatta Raksányi Imre keze alatt. Mind a két tanitó szerette a jó felfogású és bátor feleletei által feltűnt gyermeket, a ki a közvizsgák alkalmával a nagy közönség előtt sem jött zavarba soha. Raksányi tanító méltán lehetett büszke tanítványára. Csak azt sajnálta, hogy az apa 1819 őszén Tótkomlósra vitte fiát a tót nyelv megtanulása végett. Akkor ugyanis az volt az általános felfogás, hogy minél több nyelvet tud valaki, annál több ember s annál jobban boldogul a világon. A nemzetiségi kérdést, mellyel már annyi jeles államférfi eredménytelenül foglalkozott, maga az okos társadalom oldotta meg. Az orosházi magyar ember önként vitte el gyermekeit Tótmiklósra vagy Csabára a tót nyelv elsajátítása végett; ós viszont a tótkomlósi és csabai polgárember szívesen vitte tót fiát Orosházára cserébe a magyar nyelv elsajátítása végett. Ebből a kölcsönös bizalomból a lehető legszívélyesebb viszony keletkezett az alföldi magyarok és tótok között. Ebből érthető Székács atyjának azon eljárása, hogy fiát a tőszomszédságba levő Tótkomlósra vitte és ott Holuby András timármesternél elhelyezte. A fiú igen jól érezte magát Komlóson és már megfelelően folyékonyan kezdett