Zsilinszky Mihály: Dr. Székács József evang. püspök 1809–1876. Budapest 1909. (Egyházunk nagyjai IX.)

előtt, a kik azt hallgatták. Az áhítatnak és igaz örömnek könnyei ragyogtak a hívek szemében, — és midőn az isteni tisztelet után megjelent a templomban közgyűléssé alakult hívei között: ezek felállva, az őszinte tiszteletnek és szeretetnek örömzajával fogadták. A meghatottság annyira erőt vett férfias lelkén, hogy könnyező szemekkel hallgatta az egyház akkori felügyelőjének, az ősz Fábry Pálnak következő szép üdvözlő beszédét: „Főtisztelendő superintendens Úr ! Szálljon le Ön, kérem, néhány perezre azon csúcsról, melyre Önt egy terjedelmes egyházkerület közbizalma két évvel ezelőtt emelte. Szálljon le, kérem, azon magas polczról, melyről Ön, mint a bányavárosi egyházkerület főpapja, 9 esperességet, 179 gyülekezetet kormányoz. Szálljon le, kérem ós ereszkedjék le kis időre azon szerény zsámolyra, melyre Önt egy csekély keletkező gyülekezet bizalma 25 évvel ezelőtt helyezte. Igen, e folyó hó 11-kén telt le 25 éve annak, hogy Ön itt e helyen beigtattatott a pesti ág. hitv. magyar gyülekezet lelkészévé, s ezen minőségéhez, csak ezen minőségéhez kívánok most intézni néhány szót ezen gyülekezet nevében. Mi volt ezen magyar gyülekezet a folyó évszáz 37-dik éve előtt és mivé lett azóta? Ez a gondolat, ez a kérdés lebeg most kiválólag elmém előtt, tőlem feleletet igényelve. Az 1837-dik évet megelőzött időben ezen magyar gyülekezet — de váljon lehet-e azt gyülekezetnek nevezni, a mi akkor nem volt egyéb, mint egy másajkú virágzó testvér gyülekezet igénytelen függeléke, mely ama testvér gyülekezet szárnyainak árnyékában annyira homályban tengődött, hogy még e honbeli hitfeleink közül is soknak alig volt létéről