Zsilinszky Mihály: Áchim Ádám élete. 1830. szept. 1. – 1899. okt. 23. Budapest 1901. (Jótevőink arczképcsarnoka)

V

ALÓSZÍNŰNEK tartom, hogy aránylag kevés azon honfitársaink és hitrokonaink száma, a kik meg tudnák mondani: ki volt Áchim Ádám ? ! A mai kor jelleméhez tartozik, hogy hamar elkoptatja embereit; s bármily jelesek voltak is életükben, ha letűntek a cselekvés színpadáról, hamar el is felejti őket. Pedig sokan a divatos reklám minden fogásait felhasználják, hogy nevük a nyilvánosság közlönyeiben minél gyakrabban emlegettessék s a feledéstől megóvassék. A pillanatnyi hírnév dicsősége utáni vágy sok embert megtévesztett; és nem egyszer tapasztaljuk, hogy még a jótékonyság gyakorlása is, sok esetben nem a jó szív könyörületességéből, hanem a hiúság forrásából származik. Áchim Ádám nem ilyen emberek közé tartozott. 0 nem akart ragyogni, hanem embertársainak használni; ő nem követte a szájhősök példáját, nem áhította a híresség kétes dicsőségét; hanem követte az apostol szavát: Tégy jót mindenekkel, kiváltképen pedig hitednek cselédeivel és pedig úgy, hogy a te balkezed ne tudja, mit cselekszik a jobb; mert a készséges adakozót szereti az Isten. Élete nem volt zajos, de tanulságos; nem volt fényes, de áldásos. Sokan csak szerény külsejét ismerték és