Zsilinszky Mihály: Áchim Ádám élete. 1830. szept. 1. – 1899. okt. 23. Budapest 1901. (Jótevőink arczképcsarnoka)

ges, erkölcsös és vallásos a család, — tiszta, erkölcsös lesz a társadalom is. Az eskü szentségét Áchim nem engedte lelkiismeretlenül lábbal taposni. Jaj volt annak a házasfélnek, a kire az esküszegés bebizonyosodott! Nem egyszer megtörtént, hogy reggeltől délig foglalkozott az erkölcsi javítás nehéz munkájával. Ha nem sikerült: ott tartotta az ellenséges feleket magánál ebédre; aztán folytatta a puhítást estig. Bámulatos türelemmel hallgatta végig a vádlót és a vádlottat. Végül, mikor már tisztán látta a helyzetet, csak annyit mondott: elég! Aztán néhány másodpercrnyi síri csend után ő kezdett beszélni. Ilyenkor az ő szelid arczán egy kis pir vonult át, mely lelkének tisztaságát tükröztette vissza. Az ő sajátságosan komoly halk hangján, eleinte csak szakadozottan, aztán egyre emelkedettebben és gyorsabb ütemben beszélt. Rendesen a még szüleitől öröklött vastag bibliájára támaszkodott, s abból oly találó idézeteket szőtt beszédébe, melyek egy-egy kalapácsütés erejével hatottak a perlekedők szivére. Könnyen érthető, hogy az ily leczke után a jó eredmény majdnem sohasem maradt el. Áchim akkor volt igazán boldog, mikor a kibékült felek előtte kezet nyújtottak egymásnak és békével mentek lakásukra. Temetéseken és a templomi szószéken mondott beszédei mindig megtalálták az Utat hallgatóinak szivéhez. Két oly hatalmas fegyverrel rendelkezett, mely Őt az elsőrendű szónokok sorába emelte: ismerte az. emberi lélek gyarlóságait, és ismerte a biblia nagy igazságait, oly részletesen és alaposan, mint kevés halandó. Nem a maga bölcseségét, hanem a Krisztus evangéliumát hirdette a népnek. Ez tette az ő beszédeit jelesekké és hatásosakká.