Zsilinszky Mihály: Áchim Ádám élete. 1830. szept. 1. – 1899. okt. 23. Budapest 1901. (Jótevőink arczképcsarnoka)

tegségbe estek, az első látogató mindig Áchim lelkész volt. Minthogy a faluban még akkor orvos nem volt, ő megtanulta a homeopathiát, és nagy szerencsével gyógyította beteg híveit — természetesen ingyen. Midőn 1866-ban cholera-járvány dúlt egyházában, ő házrólházra járt, intvén híveit a tisztaságra, mértékletes életre és az orvosok iránti bizalomra. Áchim Ádám minden felsőbb parancs nélkül, egyedül nemes lelkének ösztönzéséből megmutatta, mint kell és lehet a cura pastoralist, az életben gyakorolni. Kiválóan ritka érdeméül kell kiemelnünk azt, hogy évenkint legalább egyezer minden hívét meglátogatta! Bizony, ha minden lelkész így őrizné és így vezetné a reá bízott nyájat, a ragadozó farkasok nem tennének oly nagy pusztítást hitrokonaink között, mint a minőt jelenleg tesznek. Ha az Isten népe ily pásztorokkal lenne megáldva, nem esnék áldozatul a mindenfelől mosolygó csábításoknak! Ámde az ily pásztorkodás sok időbe és fáradságba kerül. Nagyobb egyházakban szintén legyőzhetetlen akadályokkal jár. De Áchim nem ismert fáradságot, nem kímélte az időt; neki, mivel családot nem alapított, ez volt a nemes szenvedélye és legfőbb élvezete. Természetes, hogy ily önzetlen eljárás mellett, hatalma és tekintélye szinte korlátlanná lett; mert a nép, a mely kezdetben bizalmatlansággal fogadta, önkényt meghódolt, neki, és nem volt oly javaslata és kívánsága, melyet szavára nem teljesített volna. S a mily bizalommal közeledtek hozzá a jók és becsületesek, annyira rettegtek tőle a gonoszok. A tolvajok jobban féltek tőle, mint a csendőröktől. Megtörtént egyszer, hogy egy csirketolvaj,