Zsilinszky Mihály: A magyarhoni protestáns egyház története. Budapest 1907.

HARMADIK RÉSZ. A XIX. század történelme. - XX. Uralkodó és bevett vallás. Az új élet kezdete

országos törvényekben biztosított jogainak teljes élvezetébe lépjen, házassági bíráskodását visszakapja, a ius advocatiae-t igénybe vehesse. Az 1840. évi generál konventen a kerületek egyértelemmel nyilatkoztak a zsinattartás szüksége felől. Folyamodtak is érette az uralkodóhoz, de azután részint az Unió ügyének függőben léteié, részint az egyházmegyék és kerületek előzetes tanácskozásaira szükséges időhaladék miatt nem igen sürgették a késlekedő engedélyt. A tiszáninneni kerület 1846-ban elkészítette a maga véleményét, megszerkesztette a zsinattartás engedélyét kérő felségfolyamodványt, átírt a testvér ref. és ev. kerületekhez.

1 Azonban a többi kerületek nem készültek el idejében s az 1848. évi törvényhozás eredményei az eddigi készületeket halomra döntötték s azok helyett teljesen újakat kívántak. A zsinati előmunkálatok ilyen menete mellett a reformátusoknál kisebb fontosságú kérdések foglalkoztatták a közvéleményt. Az egyes vagy kettős elnökség kérdését az 1841. évi generál konventen vetették fel először ós pedig csak a konventre vonatkozólag: »akar-e a konvent kettős elnökséget ?« Nyomában rögtön heves elvi vita indult, melyben a legkitűnőbb helyet Fáy Andrásnak »Óramutató« című dolgozata foglalja el. Ezen munka, mely Péterffy Albert nagyenyedi tanárnak »Egy szó a maga helyén« című s a »Szazadunk« 1841. évi 84. számában megjelent, a kettős elnökséget védelmező cikkére feleletül Íratott, a vitás kérdésben az egyes elnökség mellett tör lándzsát. De fontosságát nem ennek köszönhette, hanem annak, hogy benne a ref. egyháznak dogmatikus álláspontját, szervezetét és tanügyét, szóval egész belső életét alapos és beható kritika alá vette a szerző s egyúttal minden téren figyelemreméltó irányeszméket jelöl meg. Áz egyházszervezetre nézve egy határozott programmot ad ugyan, de mégis abban a véleményben van, MÁRIA DOROTTYA, JÓZSEF NÁDOR NEJE. 1 Révész J.: Figyelmező. 1877. 267. lap.