Zsilinszky Mihály: A magyarhoni protestáns egyház története. Budapest 1907.

MÁSODIK RÉSZ. A XVIII. század történelme. - XVIII. Az iskola és irodalom

Polykárpus 1766. stb., História Hungarorum Ecclesiastica, csak 1888—1890 jelent meg Hollandiában stb.), az egyházjog (házassági jog), oktatás (Szent Hilarius 1760.), nyelvészet egyiránt elsőrendű munkásának vallhatta. A magyar irodalomtörténetnek az ő Magyar Athenása (1766) kiapadhatatlan s megbecsülhetetlen kútforrása, 528 magyar írót ismertet benne s ezenkívül 55 névtelen szerzőjü könyvet. Munkáit erős protestáns szellem hatja át, a r. kath. és unitárius íróknak kevesebb tért szentel, sőt az előbbieket kegyetlen szavakkal kárhoztatja is. Az ő szavai azonban nyomába se SZEBEN. érnek az egykorú katholikus írók (p. o. Biró M. Enchiridionja) stílusának. Haragja elbúsult kitöréseit megmagyarázza az a szertelen szolgaság, aminek járma alá épen az ő korában döntötte a hatalom a protestáns egyházat és pedig a szabadulás legkisebb reménye nélkül.

1 Érdemes író volt Helmeczy István superintendens, aki 1741-ben Melianus Gnatereth név alatt Igazság paizsa címen hatalmas polemikus művet írt a transsubstantiatio dogmája ellen. Ez a munka Hollandiában jelent meg (Miaburg = Trajectum) s alkalmasint loppal kerülő úton jutott a hazába. A helytartótanács csakhamar nyomára akadt és szigorú tilalom alá vetette. Cáfola1 Lásd Sámuel Aladár, Bod Péter élete és művei 1899.