Zsilinszky Mihály: A magyarhoni protestáns egyház története. Budapest 1907.

ELSŐ RÉSZ. A XVI. századbeli vallásjavítás Magyarországon 1606-ig. - XIII. Tanrendszer, belső iskolai élet, tankönyvek, neveléstudomány. Magyar encyklopédia

nagy jelentőséget tulajdonított az éneklésnek az egyházi életbeu, különösen pedig az isteni tisztelet rendjében. Elve az volt, hogy az ember dicsérje istenét tettel, istennek tetsző igaz élettel és szóval; még pedig saját szavával, s »a mesterséges szólásnak neme szerint verssel ós énekszóval«. Mert az éneklésnek az a haszna, hogy az Isten dicsősége tündöklőbbó tétetik, gyönyörűséget okoz, felvidámít és felemel, a munkát megrövidíti, buzgóságra visz s a Szentlelket közelíti hozzánk. Ezen szép elvek alapján szerkesztette össze G-elei Katona a nagy G-raduált, mely a lelkészek ós kántorok kezében a református egyház istentiszteletén a szertartásos éneklés kincstárává lőn. Meg kell jegyeznünk, hogy az szigorúan saját felekezetének emelésére törekvő erős kálvinista püspököt még egy más körülmény is sarkalta az Öreg G-raduál kiadására. Nevezetesen ő nem szívesen nézte a protestáns felekezetek sokféleségét; különösen azt, hogy az unitáriusok ós a szombatosok még az egyházi énekek terén is nagyon eltérő irányban haladtak. Azt is fegyelmetlenségnek tartotta, hogy Debrecenben, Lőcsén, Bártfán, Váradon ós Kolozsvárott, minden ellenőrzés nélkül olyan énekes könyvek jelennek meg, melyeknek kiadóit inkább az anyagi haszon szempontjai vezérlik, mint az egyház érdeke. Említettük, hogy a protestáns felekezetek énekei a XVI-ik század végén, sőt a XVII-iknek az elején is nem igen tértek el egymástól. Legfeljebb a dogmatikus és nyelvi különbségek emelkedtek ki egyes énekeikben, de természetesen minden türelmetlenség nélkül. EZL az a körülmény mutatja, hogy az ágostai evangélikusok és a reformátusok vegyesen használták a bártfai és a debreceni magyar énekes könyveket. Gelei az ő Graduálájában arra törekedett, hogy az »orthodoxa ecclesianak« saját hivatalos énekes könyve legyen. De az ő prózai énekes könyve nem birta háttérbe szorítani Sz. Molnárnak zengzetes zsoltárait, sőt még a Gönczi-féle Keresztyéni Isteni Dicséreteket sem, Különben is a nagy Graduál csak az erdélyrészi ref. gyülekezeteknek volt szánva. Rákóczy György fejedelem költségén jelent meg ós 200 számozott példányban a nevezetesebb gyülekezeteknek valóságos fejedelmi ajándék gyanánt küldetett szót. Ezen nevezetes énekes könyv ma is egyik legbecsesebb kincse az erdélyi magyar ref. egyház híveinek.