Zsilinszky Mihály: A magyarhoni protestáns egyház története. Budapest 1907.

ELSŐ RÉSZ. A XVI. századbeli vallásjavítás Magyarországon 1606-ig. - XII. A protestáns egyház szervezése, közigazgatása, egyházmegyei gyűlések, zsinatok általában

Ez vette kezébe az ev. egyház rendezését. Nálánál senki sem ismerte jobban az evang. egyház gyenge oldalát. Azért sietett a meglévő bajokon segíteni. Az említett törvény vallásügyi részének végrehajtása céljából 1610 tavaszán kelt levelével Zsolnára hívta össze az akkori dunáninneni kerület tíz vármegyéjében lakó evangélikus mágnásokat, nemeseket és sz. királyi városokat, valamint az esperességeket is, hogy az evangélikus egyház belügyeit zsinatilag rendezzék és az evang. egyházak kormányzására püspököket és szuperintendenseket válaszának. A meghívottak követei megjelentek márcz. 27-ikón s a következő napokon a nádornak személyes elnöklete alatt folytatták tárgyalásaikat. A főurak közül ott volt Bévay Péter turóczi főispán ós koronaőr. A nemesi rendből Osztrosich András, Szunyogh Mózes, Jakusich András, Pogrányi Benedek és Beniczky Márton alnádor. A zsinaton ő maga elnökölt; minden fontosabb ügyben az ő szava döntött. Mindenekelőtt a tíz vármegyét felosztották három püspökségre, kerületre; mindeniknek élére egy-egy szuperintendenst választottak. Az első kerület állt a liptói, árvái ós trencsónvármegyei ev. egyházakból. Első püspökóvó Lányi Illést nagybicsei lelkészt választották meg. A második kerület állt a turóczi, nógrádi, zsólyomi ós honti evang. egyházakból. Ennek püspökóvó Melihius Sámuel, breznóbányai ós végre a harmadik kerület Bars, Nyitra és Pozsony püspökévé horháti Abrahamides Izsák lett. A püspökök további választására nézve azt határozták, hogy ha a püspöki szék megüresedik, a két életben maradt püspök az illető vármegyék tudtával ós megegyezésével egybehívja a választógyűlést, melyen a mágnások s az illető vármegyék ós esperessógek követői egyetórtöleg választják a püspököt, kit a jelenlévő valamely püspök felavat. Azután meghatározták a püspökök jogait ós kötelességeit; rájuk bizták az egyházi rend fenntartását, az egyházak látogatását, a lelkészjelöltek megvizsgálását, a megválasztott lelkészek felavatását; — szóval: meghatalmazták mindazon jogok gyakorlására, amelyekkel a keresztény kath. lelkészek birtak — kivévén a politikai szereplést. A püspök tiszteletdíja a lelkészek ós egyháznak azon díjaiból állott, melyeket eddig a kath. archidiakonoknak fizettek. E végből felhívták az esperességeket ós a vármegyéket, hogy a püspök tiszteletdíjának emelése czóljából kötelezzék magukat bizonyos meghatározott összegek fizetésére. Minthogy pedig a nyelvek különfólesóge sok nehézséget okozott az egyház kormányzásában, a püspökök mellé választottak alszu-