Zsilinszky Mihály: A magyarhoni protestáns egyház története. Budapest 1907.

ELSŐ RÉSZ. A XVI. századbeli vallásjavítás Magyarországon 1606-ig. - XI. A protestáns egyház külső története. Magyarhoni és erdélyi országgyűlések. Bethlen Gábor és a Rákóciak

ben, hol a kiküldött királyi biztosok a murányi várparancsnoknak meghagyták, hogy a murányi és berencsi uradalmakból űzze el az összes evangélikus papokat. Ha a szóra nem hajolnak, vesse őket börtönbe. Ezen kemény parancs következtében Murányaljáról, Hosszúrétről stb. az evangélikus lelkészek elűzettek, templomaik elvétettek. Hasonló dolgok történtek Zólyomban és a bányavárosokban, hol a templomokon kívül a jövedelmeket is elszedték, az evangélikus szent tárgyakat az utcára dobálták. Rákóczy uradalmaiból Kolonics csapatonként űzette ki az evangélikus papokat ós lakosokat. A király diplomájára és az országos törvényekre való hivatkozás hasztalan volt. Három évi sanyargatás, könyörgés, reménykedés után kiadatott az 1691 április 2-án kelt s Kolonics által készített királyi leirat, mely »LeopoMina explanatio« néven ismeretes. Ebben magyaráztatik meg a legközelebbi országgyűlések határozatainak valódi szelleme; ebben mondatik meg világos szavakkal, mit ért a klérus ós a bécsi kormány a vallás szabad gyakorlata alatt. Az alkotmány megváltoztatására készített s fenntebb említett terv alapelvei itt lettek először kifejtve s a gyakorlati életnek átadva. Az alapeszme, melyből e leirat kiindul, a vallásgyakorlat szabadságának akkénti megkülönböztetéséből áll, hogy van kétféle vallásgyakorlat, t. i. nyilvános és magános, amiről a törvényben eddig szó sem volt. A leirat szerint csak a római katholikus egyház, mint uralkodó egyház, birhat az országban mindenütt nyilvános vallásgyakorlattal. A protestáns felekezetek csak ott, ahol azt a legutóbbi törvény megengedi, vagyis az úgynevezett artikuláris helyeken. Minden egyéb helyeken a protestánsok csak magán isteni tiszteletet tarthatnak, de közös imaházban nem jöhetnek össze, sem papot nem tarthatnak. Ki van mondva, hogy az artikuláris helyek papjai nem mehetnek ki nem-artikuláris helyekre egyházi funkciókat végezni ós betegeket meglátogatni; ellenben megengedtetik, hogy valamely nem-artikuláris hely protestáns lakói az artikuláris helyek papjait felkeressék, de csak úgy, ha előbb a római katholikus papnak a stóladíjat lefizetik. A közös kórházakat és harangokat használhatják a protestánsok is, de csak a római katholikus lelkész ós egyházfi előleges tudtával és beleegyezésével. A római katholikus ünnepeket tartoznak a protestánsok is megtartani s főképen a cóhbeli mesteremberek köteleztetnek a körmeneteken rósztvenni. Végül a protestáns földesurak saját használatukra építhetnek ugyan oratóriumokat, de a háznépén kívül másokat, kivált prédikátorokat, oda nem bocsáthatnak. Egyébiránt a földesúri jogok a jobbágyok hitére nézve is épségben fenntartandók.