Zsilinszky Mihály: A magyarhoni protestáns egyház története. Budapest 1907.

ELSŐ RÉSZ. A XVI. századbeli vallásjavítás Magyarországon 1606-ig. - XI. A protestáns egyház külső története. Magyarhoni és erdélyi országgyűlések. Bethlen Gábor és a Rákóciak

Mielőtt újból fegyverhez nyúlt volna, feleségét a gyulafehérvári országgyűlésen utódául elismertette, aki esküvel biztosította a rendek vallásszabadságát ós nemesi kiváltságait. Még a gyűlés tartama alatt befejezte a külföldi fejedelmekkel folytatott tárgyalásokat s már aug. 18-án kiadta a hadfelkelési rendeletet s ultimátumot küldött Ferdinándnak, melyben elmondja, hogy a császár, dacára kiadott hitlevelének, nem tartotta meg szavát s azután megkezdte a harcot. De ez csak rövid ideig tartott, mert hírül vette, hogy Tilly, a katholikus liga vezére, megverte a dán királyt, Keresztélyt; "Wallenstein pedig Mansfeld seregét úgy BRANDENBURGI KATALIN ALÁÍRÁSA. szétugrasztotta, hogy ez csak mint menekült jött hozzá néhány száz emberrel. Ily körülmények között ismét kénytelen volt békét kötni, melyben megerősítették a nikolsburgi s az 1624-iki bécsi béke pontjait (pozsonyi béke). Bethlen nehezen tudott lemondani életének legdicsŐbb feladatáról, a protestáns vallásszabadság védelméről, de e feladatát rövid élete miatt meg nem valósíthatta. Lassankint már ekkor fogyni érezte életerejét, a vizkórság mindinkább erőt kezdett rajta venni. 1629 aug. 1-én megkezdte írni végrendeletét, melyben jelentékeny hagyományt tett a felállítandó gyulafehérvári akadémiának is, melyről lejebb részletesebben fogunk szólani. Erős hite Istenben soha meg nem rendűit. Vógperceiben Írószereket kívánt s az eléje tett parírra e szavakat írta: »Ha Isten velünk, kicsoda ellenünk? — Senki nincsen, bizonyára nincsen.« Ezek voltak búcsúszavai, melyek-