Zsilinszky Mihály: A magyarhoni protestáns egyház története. Budapest 1907.

ELSŐ RÉSZ. A XVI. századbeli vallásjavítás Magyarországon 1606-ig. - IV. A vallásjavítás a mohácsi vész után

munkáját Bebeknek ajánlotta; üdvözletét küldvén egyszersmind a prépost nejének is, »ki miatt — úgymond — ó'si örökét is készebb volt elveszíteni, mint néhányak módjára kószaházasságban fetrengenie Lomnicai Horváth János (1511 —1544) szepesi prépost, ki ugyan — mint egyik katholikus életírója jellemzi

1 — »az egyháziassságnak és vallásos érzelemnek teljes hiányában csak a világnak ós érzókiségnek ólt«, de azért még 1542-ben is »a hívek között téves tanokat terjesztő hitjavító prédikátorok ellen harcolt« ; azonban midőn Izabella kormánya a prépostság jövedelmeit a szepesi várra rendelte fordíttatni (1543), odahagyta a római egyházat s megnősült. Ugyanígy cselekedett Báczi (v. Bácsi) Ferenc is, kit — miután Horváth János Ferdinándhoz pártolt — ennek helyébe Szapolyai nevezett ki szepesi préposttá, ki hogy áttérése után melegen érdeklődött a reformáció ügye iránt, onnan gyanítható, mert Dévai B. Mátyás Szegedi G. ellen írt cáfoló munkáját (1535) Báczinak ajánlotta. Az áttértek közé sorozható Ludányi György apát ós Bédei Ferenc nagyváradi prépost is, ki később kardjával tette ismeretessé ós tiszteltté nevét. Miksa uralkodása kezdetén megvált a római egyháztól ennek egyik legcsillogóbb tehetségű, főpapja, a Sbardellatus előkelő olasz családból származott Dudich v. Dutith András pécsi püspök is, ki, miután felsőbb tanulmányait a páduai egyetemen elvégezte, majd Angliában és Parisban részint a klasszikus írók műveivel, részint a keleti nyelvek tanulmányozásával hosszabb ideig foglalkozott volna, magára vonta Oláh M. prímás figyelmét s ennek támogatásával előbb esztergomi kanonokká, budafölhóvizi préposttá, majd tinnii címzetes, 1562-ben csanádi, 1563-ban pécsi püspökké neveztetett ki. Az 1561-ben újból megnyílt trienti egyetemes zsinatra a nagyszombati tartományzsinat őt küldte el a magyar egyház egyik képviselőjéül, hol az akkor még 28 éves főpap zsinati beszédeinek úgy tartalma, mint csillogó külalakja által magára vonta a zsinati atyák figyelmét. Azon főpapok közé tartozott, kik sürgették, hogy a zsinat maga vegye kezébe az egyházjavítás munkáját s mindenek felett sürgették az úrvacsora két szín alatti kiosztásának ós a papok nősülhetósének megengedését. De persze siker nélkül.

2 E miatt a római egyház iránt hovatovább meghidegült s midőn Miksa őt a lengyel királyi udvarba 1 Lányi—Knauz, II. 79. 1. 8 Mikor Dudich Trientböl hazajővén, a bécsi udvar felvilágosítást kért tőle a trienti zsinatnak a reformokkal szemben tanúsított merev magatartásáról, élesen metsző szavakban nyilatkozott a pápai udvarnak a zsinatra gyakorolt korlátlan befolyásáról és a pápa által kinevezett fiatal, pelyhesállú olasz püspököknek a pápai szék iránti szolgaias engedelmességéről.