Zsilinszky Mihály: A magyarhoni protestáns egyház története. Budapest 1907.

HARMADIK RÉSZ. A XIX. század történelme. - XXI. A vallásegyenlőség. Ostromállapot, provizórium és a pátens

ügynek igen nagy haszna lett. A modern theologia hívei arra hivatkoztak, hogy az ellanyhult egyházi életnek az az oka, hogy a régi hit és a modern tudomány között áthidalhatatlan űr van, éppen azért ők a hitet a modern tudomány kívánalmainak megfelelően reformálván, ezen új reformatio következtében egyházi életünk is fel fog lendülni. Velük szemben pedig az orthodoxok azt hangoztatták, hogy a modern theologia új hite éppen olyan gyenge hit, mint a század elején uralkodó rationalismus, mely a vallásos érzületet megrontá. A liberális theologia ezen fellépése után következett mozgalom az egyházi irodalmat egy csapásra megélénkítette, zsibongóvá tette. A vezérharcos a »Prot. Egyházi és Iskolai Lap« maradt, amely mellett és ellen egy egész sereg heti és havi folyóirat keletkezett. A »Tudományos Szemle«, »Magyar Protestáns Egyházi és Iskolai Figyelmezo«, »Egyhazi Reform«, »Prot. Közlöny«, »Evangeliomi Lapok«, »Evang. Egyházi Szemle«, »Egyhazi és Iskolai Szemle«, »Magyar Prot. Egyházi ós Iskolai Figyelo«, »Sarospataki Lapok«, »Dunantuli Prot. Lap«, »Evang. Egyház és Iskola«, »Evang. Orallo«, »A Mi Otthonunk«, stb. — De mindezeknél nagyobb fontosságú a »Protestans Egylet« megalakulása. Ez az egylet tulajdonképpen az első magyar prot. irodalmi társaságunk, dacára annak, hogy alapszabályai szerint az irodalom művelése nála csupán eszköz volt az egyleti főcél előmozdítása érdekében. A »Protestans Egylet« ugyan célját el nem érte, sőt csak meg sem közelítette, de azért mégis maradandó nyomokat hagyott hátra egyházunk életében. A hit és tudás kibékítósóvel előállott ú. n. »mai hittudat« éppen úgy, vagy talán még jobban nélkülözte az erőt, mint az az előtti »holt hit«. És már ez a tanulság is igen becses eredmény, bár ezt a szomszédon is megszerezhettük volna. De az az évekig tartó felbuzdulás, mely ezzel az egylettel járt, megteremtette szegényes irodalmunk alapjait. Theológiai tudományos munkáink sok értékes darabja éppen ezen egylet kiadványai közül való s azóta újak alig léptek nyomukba. Az igazi népies vallásos irodalmat ez az egylet karolta fel először. Az egyháztársadalmi tevékenységet, a hitébresztóst, ez vette elsőnek programmjába. A haza határain belül szétszórva élő hitsorsosok lelki gondozása végett ez az egylet állította fel az első (bilkei, Ugocsa m.) missziót. Bár programmja tartós eredmények létrehozására nem volt is alkalmas,— mutatja előképe a »Protestanten Verein« is — de sok jó munka megindításának dicsősége hárul azért mégis reá. A nagy lelkesedéssel megindult mozgalom, mely erős ellenzést is talált magával szemben, néhány évig fenntartá magát, hogy azután »helyet adjon az új tenyeszetnek«. Már 1879-ben alig tart-