Zsilinszky Mihály: A magyarhoni protestáns egyház története. Budapest 1907.

HARMADIK RÉSZ. A XIX. század történelme. - XXI. A vallásegyenlőség. Ostromállapot, provizórium és a pátens

le: azonban abba már nem nyugodhattak bele, hogy a kormány a szabadelvűseget csak oly pontokon vigye keresztül, amelyeknél az elméleti liberálismus szemkápráztató játékokat űz, ellenben, ahol az állam és kormány komoly ós nehéz feladatokkal áll szemben, ottan már az elvek megvalósításától visszalépjen. Az a törvénytervezet, mely a vegyes házasságokból születendő' gyermekek vallásának megállapítását a papok vagy szülők szabad tetszésére bizza: liberális akkor, ha az ezen kérdésben harcra kelő egyházak erejének egyensúlyozását is maga előtt bírja; ellenkező esetben pedig minden ellenkező színezete dacára is reactionárius. Vallásegyenlőség ott lehetetlen, ahol az állam az egyik felekezetet milliárdokat érő anyagi javak, kitűnő közjogi előnyök birtokában tartja s védelmezi, a másikat pedig saját maga erejére hagyja, avagy alamizsnafillérekkel elégíti ki. Az alkotmány visszaállítása után tehát a protestánsok duzzadó reménységét keserű csalódás érte. A valiásegyenlőség nagy elvének megoldására a kormánynak nem volt kellő bátorsága. A viszonosságnak kielégítő megoldása pedig azt a visszás helyzetet teremtette meg, hogy a papíron egy interconfessionális állam keletkezett, amely azonban a valóságban továbbra is r. kath. felekezeti színezetűnek maradt meg. Majd jött a másik csalódás is az iskolaügy terén az 1868:38. t.-cikk megalkotásával. Mint 1848-ban, úgy most 1868-ban is beterjesztette a kormány a törvényjavaslatot anélkül, hogy az 1790—1 : 26. t.-cikk 5. §-ára csak ügyet is vetett volna. Midőn a javaslat bizottsági tárgyalása közben a hitfelekezetek meghallgatása szükséges voltának kérdése felmerült, az egyes felekezethez tartozó szakfórfiak meghallgattattak ugyan, de prot. egyházunk hivatalos képviseletével a kormány szóba sem állott. Nem kívánkozott ugyan egyházunk sohasem arra a szerepre, hogy a nagy nemzeti célok elé akadályul álljon oda, sőt éppen ellenkezőleg; de mikor sarkalatos alaptörvény-biztosítottá jogaink megkérdezésünk nélkül gyökeresen átalakíttattak, ez az alkotmányos formák dacára is távol állott az alkotmányosság tartalmától. GRÓF TELEKY LÁSZLÓ.