Zsilinszky Mihály: A magyarhoni protestáns egyház története. Budapest 1907.

HARMADIK RÉSZ. A XIX. század történelme. - XXI. A vallásegyenlőség. Ostromállapot, provizórium és a pátens

a pátens ügye iránt, melynek miben állása felől Török Pál, Székács József, Ballagi Mór, de különösen Radvánszky Antal alapos felvilágosításokat nyújtottak neki. Benedek saját tapasztalatai alapján is teljes információt szerezvén az ügy állásáról, belátta a kiegyezésnek szükségét és ezt a Felségnek is tudomására hozta. Midőn május elején Bécsben járt, már ekkor mindenféle hirek szárnyaltak, amelyek a pátens visszavonásának közelségéről beszéltek.

1 Miután ö Felsége, főleg Benedek táborszernagy felvilágosításai nyomán, teljesen meggyőződött afelől, hogy gr. Thun a dolog történelmi ós jogi előzményeinek kellő ismerete nélkül és a törvények elcsavarásával juthatott csak a pátens kiadásának gondolatára ós meggyőződött afelől is, hogy a pátens keresztülvitele lehetetlen belső forrongások és külbonyodalmak felidézése nélkül, elejtette a pátenst ós nemsokára utána gr. Thunt is. Május 15-ón jelent meg, Benedek táborszernagyhoz intézve, ö Felségének legmagasabb kézirata, mely a pátenst azon egyházi testületekkel szemben, melyek azt elfogadni vonakodtak, hatályon kívül helyezi, valamint megszünteti azon vizsgálatokat és büntetéseket, melyek ez ügyből kifolyólag keletkeztek. A pátens szerint már berendezkedett egyházi testületeket ezen helyzetükben meghagyja ós védelme alá veszi. Ámbár a látszat kedvéért a pátens visszavonása indokául azt hozta fel a legfelsőbb kézirat, hogy az azt elfogadni vonakodók lelkiismereti ós vallási aggodalmaik következtében a kibocsátott rendeletek a nép kedélyének növekedő nyugtalanítására használtattak alkalmul ós bár ezen aggodalmak alaptalanoknak nyilváníttatnak is 2

: azonban kétségtelen, hogy a pátens kibocsátásának elhibázott voltáról a legfelsőbb helyen is meggyőződtek. De nem így maga gr. Thun. Habár Magyarországon teljes kudarcot vallott is az annyira kedvenc pátensével, azért még sem tudott kiábrándulni belőle. Neki mindenképpen kellett a pátens. Ha Magyarországon felsült is vele, legalább az erdélyi protestánsokat szerette volna annak áldásaiban részesíteni. Itten már 1855-ben az ág. h. ev. egyházat ellátta a »Provisorisches Vorschrift«-tal, tehát most a reformátusokra fordította tekintetét. És amint Magyarországon a budai s pesti kánonokhoz fűzte a maga organizáló terveit, úgy kereste meg itt is az 1834/5. évi egyházszervezeti küzdelmeket, a főkonzisztórium 1836. évi felterjesztését, hogy rendszerét ezekhez kösse, mintegy kiindulási ponthoz. 1 Borbis i. m. 357. lap. 2 Brot. Egyh. és Isk. Lap. 1860. 617—20. lap.