Zsilinszky Mihály: A magyarhoni protestáns egyház története. Budapest 1907.

HARMADIK RÉSZ. A XIX. század történelme. - XX. Uralkodó és bevett vallás. Az új élet kezdete

építéséhez hozzájárulni. A közhivatalok betöltésénél nem lehet vallásra tekintet. Vallás tekintete miatt birtok- s lakási jog szerzésétől eltiltani, mestersége gyakorlatában gátolni senkit sem szabad. Ott, hol eddig elkülönzött temetők nincsenek, a létező közös. A magyar ezredeknél evang. tábori papok is alkalmaztassanak stb.

1 Ezen javaslat, mely, mint látható, majdnem mindazokat a sérelmeket felöleli, melyek miatt a protestánsok már félszázad óta panaszolkodtak, eléggé konzervatív szellemben van ugyan tartva ós távol áll a vallásegyenlősóg fogalmától, de azért a róm. kath. klérust ki nem elégítette. Miután a főpapság nem tudta megakadályozni az országgyűlésen az elfogadtatását, megkísérelte a szentesítés elhalasztását. Tudtára adta a kormánynak, hogy a vallási viszály lehető kiegyenlítése céljából Rómába kiküldöttet meneszt, hogy ott tájékozást szerezzen az engedékenység lehető határairól. Viszont a kormány ezen bejelentés hatása alatt tudatta az országgyűléssel, hogy a törvényjavaslatra adandó válaszát a jövő országgyűlésre halasztja. így a szentesítés csakugyan elmaradt. Az országgyűlés berekesztése után tehát a róm. kath. felső klérus a kiegyenlítés útjának megtalálása végett Lonovich József csanádi püspököt Rómába küldötte, hogy Magyarország számára egy oly bróvét eszközöljön ki, aminőt XIV. Benedek Hollandia és Lengyelország számára kibocsátott s amelynek értelmében a prot. lelkészek előtt kötött vegyes házasságok is érvényeseknek tekintendők a kánoni jog szempontjából. Ez annál könnyebben megtörténhetett, mivel Magyarország tekintélyes részében s Erdélyben a tridenti zsinat házassági szabványai ki nem hirdettetvén, kötelező erővel úgy sem birtak. Maga a püspöki kar, a pápa válaszának megérkeztéig, közös jDásztorlevólben utasította a, lelkészkedő papságot, hogy a reversális nélküli házasságok megkötésénél csupán passiva assistentiával szerepelhetnek. A pápa a püspöki kar eljárását helyeselte s ide vonatkozó brévéjében ennek kifejezést is adott. A vegyes házasságok megkötésére nézve pedig csakugyan megtette azt a kijelentést, hogy a prot. lelkészek előtt kötött ilyen házasságok is érvényeseknek tekinthetők. Miután az 1790/1. 26. t.-cikk 15. §-a még mindig érvényben volt, s így a vegyes házasságokat róm. kath. plébános előtt kellett kötni, és miután az ős időkből származó magyar szokás el sem tudta képzelni a házasságot ünnepélyes megáldás nélkül, de kiváltképpen mivel a róm. kath. klérus eljárása a legnagyobb mértékben türelmetlen és szűkkeblű volt, mikor a pápai döntés előtt a passiva 1 Horváth M. i. m. II. köt. 176—7. lap.