Zsilinszky Mihály: A magyarhoni protestáns egyház története. Budapest 1907.

HARMADIK RÉSZ. A XIX. század történelme. - XX. Uralkodó és bevett vallás. Az új élet kezdete

Minthogy a kormány a bekövetkező országgyűlés előtt le akarta némileg csillapítani az országban uralkodó izgatott hangulatot, azért, bár a protestánsok az uralkodótól semmi választ nem nyertek, egy, 1839 április 30-án kelt királyi leirat az illető püspököket mégis rendreutasította ós tudtára adta a püspököknek, »miképen az ágostai és helvét vallástótelüek egyházi viszonyairól alkotott régibb törvényeket s így az 1791-iki 26-ik t.-cikkelyt is pontosan megtartani szándékozván, mindazt, mi ezen már törvényes szokás által is szentesített szabályoktól eltér, jóvá nem hagyhatja; s határozottan kívánja ő Felsége, hogy ama törvények iránt mindenki oly engedelmességgel viseltessék, minőt azoknak szentsége követel. A püspököket, különösen ama törvények megtartására azon hozzátétellel inti ő Felsége, hogy buzgalmukat legfelsőbb kivánatai teljesítésében ama készség szerint fogja mérlegelni, mellyel e kötelességöknél megfelelendenek«. Az 1839—40. évi országgyűlés megnyitása előtt ezen királyi leirat igen jó hatást tett, azonban mivel nyilvánvaló volt, hogy Scitovszky és Lajcsák pápai rendelkezésre támaszkodtak és így példájukat jövőre a többi főpapok is követni fogják, az izgatott közvélemény követelte, hogy a kérdés gyökeresen megoldassók. A vallásügyi vitában főleg a reversálisok kérdése felett folyt a legtöbb szó, úgy az alsó, mint a főrendi táblán, de azért a többi ügyek sem mellőztettek. A reversális ügyben az alsó tábla azt az álláspontot foglalta el, hogy a reversálisok úgy a múltra, mint a jövőre nézve töröltessenek, mig a főrendek csakis az utóbbit voltak hajlandók elfogadni. A követek táblájának legkitűnőbb tagjai: Klauzál Grábor, Palóczy László, gr. Péchy Manó, Deák Ferenc, felsőbükki Nagy Pál stb. a teljes viszonosság mellett küzdöttek, de a felső tábla ellentállását nem tudták megtörni. Több sikertelen üzenetváltás után végre az alsó tábla ezt a kérdést elejtette. Azonban a lelkiismeret szabadsága ügyében, a főpapság ellenzése dacára is közös megegyezés jött létre a két tábla között, melyet, mint törvényjavaslatot szentesítés végett a király elé terjesztettek. A javaslat létrejöttében igen jelentékeny része van a főrendiházban ezen országgyűlés alatt gr. Batthyány Lajos, br. Eötvös József és gr. Teleki László vezérlete alatt szervezkedett ellenzéknek, de különösen a konzervatívok legkitűnőbb vezéregyéniségének, gr. Dessewffy Aurélnak, kinek állásfoglalása dönté el a kérdést. A törvényjavaslat főbb pontjai a következők voltak: A gyermekek mily vallásban való neveltetéséről eleve kiadott reversálisok érvénytelenek. Aki 18-ik életévéig evang. vallásban neveltetett, annak vallása többé kérdés alá nem jöhet. A vegyes házasságok,